Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Türk Attila – Langó Péter: A magyarság korai történetének régészeti emlékei a legfrissebb leletek fényében
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS geográfiai variánsokra osztottak,35 ma már sem az orosz, sem az ukrán kutatás nem tartja egy olyan egységes régészeti műveltségnek, amint azt Szvetlána A. Pletnyova az 1960-as években leírta. A két névadó lelőhelyen megfigyelt régészeti anyag elterjedése alapján ugyanis csak az ún. alán, vagy erdős sztyeppi variáns írható le a kultúrára korábban használt terminológiával.36 A többi földrajzi variáns szaltovói összefüggéseit az orosz és ukrán kutatók meggyőzően cáfolták.37 A földrajzi variánsok estében valójában pusztán néhány rokon vonást felmutató, egykorú, de önálló régészeti kultúrákról beszélhetünk. A fenti szempontok miatt találkozunk manapság az orosz és ukrán szakirodalomban is döntően a „szaltovói időszak” vagy „szaltovói kultúrkör”, „szaltovói történeti-régészeti egység terminusokkal olyanoknál is, akik a kazárok vezető és kultúrateremtő szerepét egyébként nem vitatják.38 35 Pletnyova 1967; 1981; 1999. 36 Afanaszjev 1987; 2001. 37 Ivanov 2002; Fljorova-Florov 2000; Koloda 2011. 38 Komar 1999. 39 Vö. volincevói-kultúra, vagy az ún. ősmordvin temetők esetében, Id. Ivanov 1952; Voronyina 2007. 40 Az orosz szakirodalomban gyakran nevezik ezeket a leleteket „pszeudo-szaltovói”, vagy A fentebb már említett Don-Szeverszkij-Donyec vidéken ugyanis, ahová Levédiát korábban helyezték, nem csak a 6-8. század között az Urál vidékéről odaköltöző népességnek nincs nyoma, hanem annak sem, hogy onnan egy 9. századi népességmozgás indult volna ki. Másrészt mind a szubbotci, mind pedig a 10. századi Kárpát-medencei magyar hagyaték csekély régészeti kapcsolatot mutat az említett területen a 8-10. század között meglévő szaltovói kultúrkörrel. A magyar törzsek több száz éves közvetlen kazár területeken való megtelepedésével kapcsolatban a történeti és a nyelvészeti kutatások által feltételezett - és egy ideig a régészek által is elfogadott - vélemény, a tárgyi hagyaték újabb elemzései alapján nem lehet alátámasztani. A szaltovóinak vélt párhuzamok egy részéről egyértelműen kimutatható, hogy vagy nem szaltovói eredetűek (pl. a korongolt bikónikus cserépbográcsok), vagy olyan tárgytípusok, amelyek a szaltovói kultúrával szomszédos területekről is ismertek, mint importok vagy helyi utánzatok (pl. öv- és lószerszámveretek).39 így tehát szaltovói jellegű40 tárgytípusok nem pusztán csak úgy kerülhettek a magyarokhoz, hogy azok a szaltovói törzsterületeken laktak. 258
