Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai

MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI

MŰHELYBESZÉLGETÉS

E körülmények miatt érdemes lenne a

Kazazovo

I. temető legkorábbi csoportján genetikai vizsgálatokat végezni, a két terület népessége közötti kapcsolatok felderítésére.153

Az írott források tükrében az is nyilvánvaló, hogy az onogur-magyarok a 9. század elején már északabbi, illetve északnyugatabbi területekre húzódhattak,154

egyes csoportjaik azonban helyben maradva az ide települt népcsoportokba (pl. adigék, kipcsak-török népek) olvadhattak be. A kapcsolatok viszont még a 10. században is megmaradtak, ezt a területen előkerült magyar típusú leletek (pl. palmettamotívummal díszített lemezes hajfonatkorong, nemesfém szerelékes szablyák, tarsolylemez, bordűrös övdíszek stb.) is jelzik.

153 A temető régészeti feldolgozása folyamatban van.

154 Moravcsik 1930, 108.

A fentiek tükrében úgy vélem, hogy a Kaukázus térsége, a Kubán-vidék és az Azovi-tenger partvidéke intenzívebb régészeti kutatása a hitelesebb magyar őstörténeti kép felvázolását fogja elősegíteni.

3. Összegzés

A fenti áttekintés több tanulsággal is szolgálhat. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a Kaukázus térségét nem lehet kiiktatni a magyar őstörténeti kutatásokból, hiszen, mint láthattuk, több diszciplína forrásanyaga is ennek a területnek a közelebbi és tágabb környezetébe vezet. Ezt támaszthatja alá pl. a magyarságnak az onogurból levezethető, idegenek által használt neve, a magyarok régi szabir-szavárd neve, a magyarság eredetmondája: a csodaszarvasmonda, a bolgár-török „jövevényszavak” magas aránya, a magyar típusú leletek és temetkezési szokások jelenléte a térségben, vagy a kortárs kútfők magyarokra vonatkoztatott helyi adatai, köztük pl. „Muagerisz” (Megyer vagy Mogyeri) hun fejedelem 528 körüli feltűnése a Meótisz mellékén, stb.

A történeti (és régészeti) összefüggések megvilágítása miatt érdemes itt ismét kiemelni az elmúlt másfél évszázad kutatástörténetének leglényegesebb észrevételeit is:

230