Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KAUKÁZUSI FORRÁSAI • A magyar népnév feltűnése (9. század) előtt a magyarság az írott forrásokban hun, szabir, onogur és türk néven azoknak a neveit viselte, akik egy adott időszakban a Meótisz mellékén és a Kubán-vidéken (is) uralkodtak. • A csodaszarvasmonda szerint a magyarság a Meótisz mellékén alakult ki hun, bolgár és alán etnikai keveredés következtében. A történeti kutatások alapján kétségtelen, hogy a mondában szereplő népek, a hunok, magyarok, bolgárok és alánok egy azonos időszakban a Kaukázus északi előterében, a Kubán-vidéken és a Meótisz mellékén, egymás közelségében éltek. • A magyar csodaszarvasmonda egyik közeli párhuzamát Priszkosz rétor alapján a gotok történetírója, Jordanes (6. század) örökítette meg a Meótisznál a 4. században megjelent hunok eredetmondájaként. Az eredetmonda Prokopios feljegyzése szerint tovább hagyományozódott a Meótisz mellékén élő utigurok és kutrigurok testvérnépére is. E két népcsoport elnevezésében több kutató a magyar „öt ogur”, „hat ogur” megfelelőt látta, az onogur elnevezés mintájára, ami tíz ogurt jelent, vagyis egy törzsszövetséget, amelybe az előbb említett testvérnépek is beletartozhattak. A Meótisz mellékén és a Kubán-vidéken tűnik fel az írott forrásokban a „hét vezér és népe” is, amely a magyar krónikákban szereplő „hétmagyar” kifejezéssel hozható összefüggésbe. 155 156 157 • Attila hun uralkodó halála (453) után fia, írnek népével a Meótisz mellékére vonult vissza, majd a bizánci források a 6. század első felében a Meótisz mellékén, a Kercsi-szorosnál és a Kubán-vidéken említik az egyik hun uralkodót „Magyar’néven, aki testvérét, „Gordát” legyőzve került hatalomra. • Az írott források szerint a 7. század első felében, a Kercsi-szoros mellett, a Kubán-folyó torkolatánál, az antik Phanagoriában volt a székhelye Kov- 155 Moravcsik 1930, 95. 156 Moravcsik 1930, 96; Hóman 1935, 46. 157 Györfíy 1993, 54; Harmatta 2001, 6. 231
