Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Gáll Erwin – Fülöp Réka: A Kárpát-medencei honfoglalás kor régészeti kutatásának stádiuma. Régészeti források alapján levonható következtetések
A KÁRPÁT-MEDENCEI HONFOGLALÁS KOR RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK... bizonyos individuumait), hogy annak elsődlegesen nem érinti és nem változtatja meg önképét és/vagy belső szerkezetét, miközben azonban külső státusa módosul, hozzáidomul a hódító csoport struktúráj ához.35 35 E kérdést régészeti anyag alapján kifejtettük a Hortobágy-Árkus 49. és 50. sír esetében. Ld.: Gáll-Szenthe 2020a, 181-197. 36 Gáli 2013,1. kötet: 189, 50. kép. Két kérdést tartunk e módszertani bevezető után fontosnak feltenni: 1. Milyen érdekük fűződött a hódítóknak ahhoz, hogy hatalmi struktúráikba integrálják a(z elsősorban) meghódított népesség különböző rétegeit vagy akár egyéneit? 2. A meghódított népességek, közösségek egyéneinek milyen mértékben volt lehetőségük integrálódni a hatalmi hálózatokba, ebben az esetben „honfoglaló magyarrá” válni? E két, egymáshoz szorosan kapcsolódó és talán egymást erősítő (történet) szociológiai tényező a 10. század folyamán, elsősorban ennek első részében kisebb százalékarányban érinthette a meghódított népességet. Ugyanis kérdéses, hogy a hódítóknak mennyire lehetett érdekük velük azonos szintre emelni a meghódítottak minden rétegét, a teljes közösséget. Ugyanakkor az úgynevezett katonai kíséretek keretében sor kerülhetett egyéni integrációkra. E jelenségek közül az első fázisba a strukturális integráció fogalmát tartjuk használhatónak, amely a legpontosabban leképezi le az illető folyamatot. Több tanulmányunkban kitértünk a „strukturális integráció” jelenségére, amely régészeti szempontból több helyről jól adatolható, következtetésképpen e folyamatok egyértelműen lezajlottak a 10. században. Speciális helyzete miatt itt a gyulafehérvári esettel foglalkozunk. A 10-11. századra keltezhető 1195 síros Gyulafehérvár-Mentőállomás temetőjéből összesen 9 lovastemetkezést ismerünk. Ezek közül speciális helyzete van a IV. kutatóárok 1. sírjának: a lovas-fegyveres sírban levő egyént azonban K-Ny tájolással helyezték a sírba, illetve a sírra kőpakolást helyeztek. Ez a szokás egyrészt teljesen ismeretlen a honfoglalás kori temetőkben, másrészt a gyulafehérvári és általánosan a hamvasztásos temetőkről áttérő népességek vegyes tájolású temetőinek egyik jellegzetessége.36 E példa alapján próbál- 183
