Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Gáll Erwin – Fülöp Réka: A Kárpát-medencei honfoglalás kor régészeti kutatásának stádiuma. Régészeti források alapján levonható következtetések
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS a kulturális asszimiláció.32 A korszak temetkezései szokásainak jellegzetességei alapján (pontosabban: amit régészetileg konstatálhatunk) e folyamat elsősorban egyirányú lehetett. (Vagyis a keleti eredetű népesség temetkezési szokásaira - legalábbis régészetileg nem dokumentált - nem hatottak a meghódítottak temetkezési szokásai (!), kérdés csak az, hogy miért nem). Ha antropológiai és DNS elemzések révén bebizonyosodik, hogy e Kárpát-medencei (mikro)közösségek körében megjelentek keleti, ázsiai elemek is, akkor a kölcsönhatások meglétét (pl. maritális akkulturációs jelenségek) egyértelműen szem előtt kell tartani. Ugyanakkor az itt megjelenő közösségekre, a tájon, természetföldrajzi realitásokon kívül egyértelműen hatottak a különféle társadalmi és kulturális hatások. És ami még fontosabb: ezek a hatások különféle hatásfokkal érintették a mikroközösségeket, illetve az egyéneket. 32 Bindorffer 2001, 141. 33 AEKK 2010, 182. 34 Pohl2018, 17-20,44-47. B. A másik fogalom, amelyet használhatunk e korszak változatos szociológiai jelenségeinek leírására, az a nevében is politikailag értelmezhető „strukturális integráció”, amely folyamatnak nem az (egyéni vagy csoportos) asszimiláció a célja, hanem az egymáshoz illeszkedés értelmében a közösségek/közösség (politikai, strukturális) kölcsönkapcsolatainak megszervezése. Meglátásunk szerint az integrációhoz egy adaptációs kényszer, illetve kapacitás is szükséges, amely viszont az illető entitás kulturális jellegét is módosítja. Ebből a szempontból kéz a kézben jár az integrációt kiteljesítő, a közösségi identitást is felbontó és új keretekben újraalkotó - voltaképpen a politikai ethnoszt megteremtő - akkulturációval, azonban egyértelműen nem azonos vele. E társadalomtörténeti folyamat ehelyett egy „overlap ” jelenség, amelynek során a hódító struktúra úgy illeszti be hierarchikus módon, fontról lefelé, vagyis vertikalizált formában az illeszkedő közösséget (vagy egy közösség 33 34 182
