Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Gáll Erwin – Fülöp Réka: A Kárpát-medencei honfoglalás kor régészeti kutatásának stádiuma. Régészeti források alapján levonható következtetések
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS A Kárpát-medencei magyar honfoglalás korának régészeti kutatása egészen a közelmúltig majdnem teljes mértékben a temetőkutatást, illetve az ezekből származó leletek tanulmányozását jelentette. Kezdetei a 19. század első felétől számíthatók, amikor 1834-ben Ladánybenén előkerült az első honfoglalás kori sír,1 amelyet a verebi, galgóci, szolyvai és számos más sír/sírcsoport/temető feltárása vagy leletmentése követett a 19. század közepétől egészen a század végéig.2 A 19. századi gazdasági fellendülés és a téma iránt érdeklődő szakma fejlődése eredményeképpen,3 a lelőhelyek száma egyre nőtt (1. ábra),4 Hampel József 1905-ös kötetében már több mint 110 lelőhelyet gyűjtött fel (2. ábra).5 1 Első közlése: Jankovich 1835, 281-296. Teljes körű irodalommal Id.: K. K. 1996, 338-340. 2 Érdy 1858, 14-27; Lehoczky 1870; Römer 1868,105. A régészeti ásatások kutatástörténetét összegzi: Langó 2005, 182-184, 192-210. 3 Számos érdeklődő, magát folyamatosan képző, úgynevezett „amatőr” régész neve mellett, a honfoglalás kor kutatása kapcsán szükségesnek tartjuk megemlíteni Jósa András, Kisléghi Nagy Gyula neveit. 4 Pulszky 1878, 223-224; Varázséji 1881, 323-336; Tergina 1883, 156-163; Nagy 1893, 223- 234; Pulszky 1897, 118-130; Hampel 1900, 507-826. 5 Hampel 1905. 1. ábra A lelőhelyek mennyiségének növekedése a különböző tudományos elemzésekben 1878-1905 között 168 Pulszky Varázséji Tergina Nagy Pulszky Hampel Hampel Ferenc Gusztáv Gyula Géza Ferenc József József (1878) (1881) (1883) (1893) (1895) (1900) (1905)
