Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Szabados György: A magyar őstörténet mint történettudományos kérdés
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET IVI I N T TÖ R T É N E T T U D O IVI A N YO S KÉRDÉS nikákba.29 A második kérdést röviden azzal lehetne megválaszolni, hogy ebben a homályos földrajzi leírásban a magyarság elágazó története ismerszik meg, ugyanis a Közép-Európában hont foglaló néprészen kívül keleten még évszázadokig létezett két magyar etnikai közösség. A válasz kifejtéséhez további írott kútfők olvasása szükségeltetik; jóvoltukból értékes információkkal egészül ki krónikáink eredettörténeti vázlata. 29 Gombocz 1917-1920, 148. 30 DAI, 171-175. (Moravcsik Gyula fordítása.) V. ö. Moravcsik, ÁMTBF, 43-45. Első helyre a VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár (913-959) által szerkesztett és utólag De Administrando Imperio (DAI) címmel ellátott kormányzati munka említése kívánkozik. E forrásunk több régi szállásterületről szól, és a magyarok szétválásáról is tudósít. „A türkök [magyarok] népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták. Ezen a helyen, az imént említett Levediában folyik a Chidmas folyó, melyet Chingilusnak is neveznek. De abban az időben nem törköknek mondták őket, hanem valamilyen okból sabartoi asphaloi-nak [rendíthetetlen szavárdnak avagy erős szabirnak] nevezték [...] A besenyők pedig, akiket korábban kangarnak neveztek (ugyanis a kangar név náluk a nemes származás és vitézség értelmében volt használatos), ezek hát a kazárok ellen háborút indítván és legyőzetvén, kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni és a türkökére telepedni. Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig sabartoi asphaloi-nak hívják, s másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre [...] A türköknek amaz előbb említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugati vidéken lakó, előbb említett türkök mostanáig küldenek ügynököket, és meglátogatják őket, s gyakran hoznak választ tőlük ezeknek.”30 Mivel a DAI oktatási célzattal készült (a császár fia számára állíttatta össze), és nem történelmi oknyomozás végett, ráadásul a különböző korokból szárma117
