Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Szabados György: A magyar őstörténet mint történettudományos kérdés
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS ki őshaza képzetét: más összefüggésben szól a magyarok ottani jelenlétéről. A csodaszarvas-mondát „Szkítia” leírása követi,24 majd azután ekképp folytatódik a szöveg: „A szkíták országa területileg egységes, ám kormányzás tekintetében három tartományra oszlik, úgymint Bascardiára, Dentiára és Magoriára.”25 Bascardiában Baskíria ismerhető fel, Magoriát Bendefy László a Kaukázus-vidéki magyarok hazájának tartja, míg Dentia a legnyugatabbi szállásterület;26 Anonymus a „Dentümogyer” kifejezést használja rá, ami vagy csak Dentiát jelöli, vagy Dentiát és Magoriát együtt.27 24 A jelen dolgozat nem hivatott arról értekezni, hogy miként alakult a Szkítia-fogalom az ókori és a középkori művelődésben, s mindez miként kapcsolódik legkorábbi historiográfiánkhoz. Annyi megjegyzendő, hogy Szkítia leírása nemcsak a krónikáinkban, hanem Anonymusnak a csodaszarvas-mondát nem közlő gesztájában is helyet kapott. Szentpétery, SS Rer Hung I, 34-37,145-146, 252. E téma szakirodalmából 1. Gombocz 1917-1920; Deér 1930; Bendefy László: Anonymus és Kézai Simon mester Scythiája. Bendefy 1945, 61-112; Kristó 1970; Melyukova 1990, 97-110; Merrills 2005, 115-125; Szabó 2014; Kovács 2014. 25 Szentpétery, SS Rer Hung I, 146, 253, II, 15. [Kiemelés tőlem - Sz. Gy] Megemlítendő, hogy a XIV századi krónikaszerkesztménybeli „Bascardia” a ma ismert Kézai-gesztában „Barsatia”, a Pozsonyi Krónika szövegében „Woscardia” formát ölt, „Dencia” (Kézai, Pozsonyi Krónika) olykor „Bencia” (XIV. századi krónikaszerkesztmény), és hogy Mogoria néhol Magoria. Mindez azonban itt mellékes, mert noha a szöveghagyományozódás kifürkészhetetlen útjain hol az egyik, hol a másik névalak csorbult, de a romlás mértéke egyiket sem tette felismerhetetlenné. 26 Bendefy László: Anonymus és Kézai Simon mester Scythiája. Bendefy 1945, 72-73. 27 Szentpétery, SS Rer Hung I, 34. 28 „Tripertita regionum divisio: Barsacia, Dentia, Mogoria in chronicis Hungarorum non ali unde, quam ab antiquissimis traditionibus popularibus petita est, quarum regionum duae ultimum nominatae in unam eandemque denominationem confisae forma Dentumoger notarii regis Belae leguntur.” Kuun 1895, 132-133. Anonymus vagy a krónikairodalom tükrözi az ősi hagyományt? Mi lehetett mindennek a valóságalapja? Ami az első kérdést illeti: mindkét nézetnek akadt képviselője. Gróf Kuun Géza a hármas tagolás eredetisége mellett foglalt állást. „A tartományok három részre - Barsacia, Dentia, Mogoria - való felosztása nem máshonnan, mint az ősi néphagyományból került a magyar krónikákba. Közülük a két utóbbi egyetlen elnevezéssé egybeszerkesztve Dentumoger formában olvasható Béla király jegyzőjénél.”28 Vele szemben Gombocz Zoltán úgy tartja, hogy Anonymusé az elsőség, és harmadik tartományként Bascardia (baskírföld) csak a XIII. századi felfedező utak hatására került be a hazai kró116
