Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Szabados György: A magyar őstörténet mint történettudományos kérdés

A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET

IVI

I

N T TÖ

R

T É N E T T U D O IVI

A

N YO S KÉRDÉS

kinyerni, az adatbázis fáradságos bővítése révén talán a nem oly távoli jövőben kellő tér- és időbeli rétegzettséget megállapítva reprezentatív tudásanyag szólhat embercsoportok vándorlásáról, helyben maradásáról, keveredéséről. Amíg a recens és az archaikus génminták összevetéséből történeti mélységű populációgenetikai nagyságrendű rekonstrukciót elő nem lehet állítani, addig is lehet tudományos áttörésnek örvendeni e téren. A közelmúltban jelent meg az Árpád-háziak DNS-ét meghatározó szaktanulmány, magyar és német kutatók tollából. Sikerrel definiálták III. (Nagy) Béla király (1172-1196) Y-kromoszómájának profilját, ekképp lehetővé vált a dinasztia fi ági vérvonalának nyomon követése.8

Erre máris egy újabb nagyszabású eredmény épült: a székesfehérvári Szűz Mária Bazilika romjai közül előkerült csontvázak közül 2019 óta még egynek tudunk nevet adni: III. Béla jobbján nagyapja, II. (Vak) Béla király (1131— 1141) nyugodott.9

A név szerint azonosítható csontváz persze ritka kivétel ily régi korokat tekintve; a sok ismeretlen emberi maradvány szótlanul, öntudatlanul vall saját genetikai hagyatékáról, őseinek, rokonainak származásáról.

8 Olasz et

al

2018.

9 Kásler-Szentirmay 2019.

Bár a szellemi műveltség fő hordozója a nyelv, ám haszna esetünkben csekély, mert összefüggő, grammatikai következtetések levonására alkalmas nyelvemlékeink csak az 1000 utáni időkből maradtak fenn, a Magyar Királyság latin betűs (idegen jelkészlettel lejegyzett) írásbeliségében. Ennél korábbról jószerivel csupán főnévi szórványokat őriztek meg idegen nyelvi közegek; e szavak (zömmel személy- és helynevek, kisebb részben méltóságnevek) nemegyszer vitatható olvasatúak, vitatott etimológiájúak. A Kárpát-medencei helynévanyag adatolásában rá vagyunk szorulva a hazai oklevelek ezredforduló után kialakult és igen lassan bővülő körére, mert sem egy szorgosan jegyzetelő utazóról nem tudunk, aki a 900-as években bejárta volna Magyar Nagyfejedelemség tájait, sem az elenyésző számban korunkra jutott rovásfeliratok nem tájékoztatnak településnevekről. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy egy helynév első (pontosabban: általunk legkorábbról ismert) lejegyzése mely esetben mennyi idővel követte a nevezett hely keletkezését! Ráadásul egy adott helynév eredete nem mindig esik egybe az adott helynevet használó lakosság nyelvi hovatarto111