Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Szabados György: A magyar őstörténet mint történettudományos kérdés
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS zásával.10 Mindezeken túl egy nép története nem azonos egy nyelv történetével; azért sem, mert a népek életük egy bizonyos szakaszában akár többnyelvűek is lehettek. (Erre magyar példa is akad.)11 10 Hoffmann István mutatott rá arra a fontos összefüggésre, hogy egy helynév etimológiájából nem következik a helynevet használók hovatartozása. Tihany és Balaton példáján éppen azt láttatja, hogy noha mindkét szó szláv eredetű, de lejegyzett formájuk hangtani ismérvei magyar nyelvhasználókra utalnak. Hoffmann 2010, 43-50. 11 Megbízható bizánci híradás tudósít arról, hogy a kazároktól elpártolt kabarok a magyarokhoz csatlakoztak, és megtanították egymást saját nyelvükre. DAI, 174-175. E híradás érvénye a IX. század derekától számítható, de nem tudni, meddig tartott. Időrendi fogódzót a Salzburgi Évkönyvek ama bejegyzése nyújt csak, amelynek értelmében a Keleti Frank Királyság 881-ben két harcot kényszerült vívni Bécs környékén, elsőt a magyarokkal, másodikat a kabarokkal. MGH SS, XXX/2, 742. 12 Vásáry István: Magyar őstörténet - magyar történelem. Vásáry 2008,12-13. 13 Ezen módszertani kívánalmak többségét már Katona István tudatosította. Katona 1778, 1-2. Mivel az egyes történelmi jelenségek, uralkodók, népek, országok neveit írott kútfők közvetítik, a múltról nyerhető tudás összegzése a történész feladata,12 mint ahogy az egykori politikai-társadalmi-kulturális jelenségeket a történészek nevezik el (pl. középkor, Magyar Nagyfejedelemség). Természetesen a más tudományágak eredményeit is figyelembe kell vennie, ám mindenekelőtt saját forrásköre és eszköztára szerint kell haladnia. Az írásos emlékek mérlegelésekor fontos tudnunk, hogy szerzőiket milyen időbeli távolság választja el az eseményektől, belülről vagy kívülről szemlélték-e írásművük tárgyát, eleve történeti célzattal alkottak-e, avagy más természetű munkáik (útleírások, szónoklatok, tankönyvek) utólag váltak históriai szempontból fontossá.13 A hazai történetírás kezdeteit szintén sok vita övezi. Nemzedékek óta fogalmazódnak meg vélemények arról, hogy mikor keletkezett az első magyar história, ugyanis a XIII-XIV. századból fennmaradt krónikáink korábbi írásművek lenyomatát őrzik: utalnak a magyarok cselekedeteiről szóló régi könyvekre, egy-egy eseményt többször és ellentétes felfogásban adnak elő, vagy a cselekmény menetét időrendi visszatekintés akasztja meg. Ezen ismérvek alapján egy elveszett Ösgeszta sejlik fel, amelyet talán I. András (1046-1060) országosának 112
