Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Szabados György: A magyar őstörténet mint történettudományos kérdés
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS mellett is folyamatos vita zajlik akár egy-egy részletkérdésről, akár az egyes tudományágak illetékességi köréről.3 3 Kiinduló irodalom gyanánt 1. Pohl 1998; Sinor 2005; Brather 2006; Bálint 2006. 4 Például említhető a IX-X. századi magyarság életmódjáról folytatott „nomadizmus-vita”. Takács 1997; Révész 1997; Kristó 1997. Hasznos áttekintést nyújt még Takács 2006. 5 L. Mesterházy 1980, 7-10, 70-93; Mesterházy 1993; Kovács 1994; Bálint 2004, 17-145; Révész 2006; Szentpéteri 2006; Langó 2007; Benkő-Kovács 2010; Gáli 2011; Takács 2012; Benkő 2012; Gáli 2013. Kovács 2013; Szentpéteri 2015. 6 Csákberény-Orondpuszta avar-kori temetőjének sorsa említhető e helyt. Az 1930-as évek második felében folyt ásatásokhoz menet közben csatlakozott László Gyula. Ekkor a temető egy kisebb részét tárták fel, de a felszínre került anyag publikálása hosszú évtizedekig halasztódott; László professzor meg sem érte, hanem hagyatékát tanítványai rendezték sajtó alá. László 2017. 7 L. pl. Gáll-Laczkó 2013. 83-88. Ma a régészeté a legdinamikusabban bővülő forráskor. Bázisa oly gyors ütemben nő, amiről a krónikákat és okleveleket vizsgáló történészek álmodni sem mernek. A régészetnek viszont ezzel a mennyiségi gyarapodással egyidejűleg kell saját minőségi előmenetelével foglalkoznia, s a történetiségét meghatároznia.4 Ebben a kutatástörténeti vagy legalább alapos kutatástörténetet hozó munkák segíthetnek.5 Bár a leletekből fontos következtetések vonhatók le, de az etnikus értelmezéskor óvatosan kell eljárni, mert a tárgyi kultúra változását nemcsak egy közösség elvándorlása, hanem az anyagi javak terjedése is magyarázhatja. A régészeti munka sikere több tényező függvénye: a feltárások mértéke, a leletek dokumentáltságának színvonala mind befolyásolja a következtetések erejét,6 de ha a trianoni békediktátum okozta nagymértékű országcsonkítást, az utódállamok kultúrpolitikáját tekintjük, láthatjuk, hogy tudományon kívüli tényezők mily sokszor hátráltatták a kutatók munkáját.7 Ettől függetlenül elvitathatatlan tény, hogy a tárgyi emlékek időben aránylag jól rétegezhetők, valamint, hogy a leletek a legnagyobb mennyiségű adatbázist képezik. A múltnak a föld alól előkerült hagyatékából eddig a tárgyakról esett szó, holott egyre többet lehet megtudni a csontokból, a tárgyakat birtokló emberek maradványaiból. Eleinte csak az embertan (fizikai antropológia) tudott a csontokkal mit kezdeni, ám a közelmúltban egy újabb tudományág, az archeogenetika előretörését tapasztalhatjuk. Annak dacára, hogy nem mindig lehetséges több száz (vagy éppen ezerévesnél is idősebb) csontokból értékelhető adatokat 110
