Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Havasi Zoltán: A fejlesztő munka regionális megoldásai
Lehet-e tagadni a területi (regionális) könyvtári fejlődés irányát, a területi (regionális) könyvtári együttműködés eredményeit? Két évtizede arról folyt a vita (itt Szegeden is egyébként), miként javítható a vidék legalább magyar szakirodalommal való ellátása. Ebben az évben pedig olvashattam azt a szakfelügyeleti jelentést, amely a regionális könyvtári együttműködésről, a területi kötelespéldányok helyzetéről szólt. A Tudományos és Műszaki Tájékoztatásban, az 1984. évi 1—2. számban, pedig olvasható az „Együttműködés és könyvtárközi kölcsönzés" című, nem terjedelmes, ám igen jó írás, amely a könyvtárközi kölcsönzés regionális oldalával foglalkozik. Bátran felveti azt a kérdést is: „A lehető legracionálisabb megoldás-e, ha a 93 ezer km 2-es országot öt nagy tájegységre szeletelve, a kooperáció és a biztos-hogy-nem-azonos-szintű könyvtárak működési mechanizmusára bízva vélünk teljesíthetőnek olyan feladatot, amelyet igazi „központi megoldásként" is meg lehet valósítani? " A kérdés válaszra érdemes, a választ meg is kell adni. Ám, előbb vegyünk néhány példát. Visszafogható-e a szombathelyi Megyei Könyvtár, az észak-dunántúli területi együttműködés „animátora", ha a tevékenységet itt látják el lépésről lépésre haladva — a legszínvonalasabban? Az észak-alföldi területi együttműködésben a debreceni Egyetemi Könyvtár kezdeményezésére mintaszerű kooperációs vállalkozások működnek. Van-e olyan könyvtáros, aki nem ismerné, milyen regionális könyvtári fejlesztés megy végbe a miskolci Egyetemi Könyvtár környezetében? A könyvtári regionális koncepció megvalósulásának vannak tényei és vannak kérdőjelei. A koncepció életrevalóságát a könyvtári műhelyek kutató és fejlesztő munkájának színvonala és a számítógépesített információszolgálat térnyerése fogja bizonyítani. 4. Lehet-e számolni az egész ország szakirodalmi tájékoztatását lényegesen jobbító könyvtári információs rendszer számítógépes hálózatínak gyors megteremtésével? Milyen felfogású fejlesztő munka kívántatik ehhez? A Könyvtári Figyelő egyik tavalyi referátumából tudjuk, hogy Ausztriában (területe 84 ezer km 2 ) a hetvenes évek elején, mivel az átfogó terv megvalósítása pénzügyi és személyi okokból először csak kisebb részterületekre korlátozódott, az átmenet időszakában a hagyományos és a gépi keresést egyaránt lehetővé tették. Az osztrák tudományos kormányzat a legjelentősebb egyetemi könyvtárakat ellátta a szükséges eszközökkel, azzal a megbízással, hogy az egyetemi könyvtárakban működő gépi tájékoztatási szolgáltatások az egyetemi könyvtárak szakterületén és a mindenkori regionális igényeken túl, kiterjedjenek az egyetemen kívüli intézmények által nyújtott szolgáltatásokra is. A bevezetést kísérletek előzték meg, amelyek során bebizonyították, hogy az online tájékoztatási szolgáltatásoknak feltett kérdések nagy része megválaszolható hagyományos módon is. A kísérlet időszakában a könyvtáros és a használó manuálisan és gépi úton egyaránt kereshet, így kritikus szemmel felmérheti az online szolgáltatás és a manuális keresés különbségeit és megismerheti a kétféle szolgáltatástípus korlátait. Az új modellnek elsősorban azt kell igazolnia, hogy az online adatfeldolgozás a könyvtárakban egyrészt gazdaságosan alkalmazható, másrészt javítja a használóknak nyújtott szolgáltatások minőségét. Ez az eljárás nem látszik rossz megközelítésnek. Vajon hazánkban egy következő tíz év — a tíz évet a következő Ötéves tervidőszak kezdetétől számítva — mit hozhat a szakirodalmi tájékoztatás fejlesztésében, a könyvtárak közvetítő szerepének növelésében? Milyen felfogással állhatunk neki a fejlesztésnek? 53
