Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Havasi Zoltán: A fejlesztő munka regionális megoldásai
központjainkat, és új kulturális központok kialakítására kell törekedni, összhangban a gazdasági építéssel. A több megyét magukba foglaló vidékek, tájak, országrészek természetes központjaiból az egyes megyék termelési, társadalmi, művelődési viszonyai jobban, könnyebben áttekinthetők, mint a fővárosból. Ezek a viszonyok általánosságban természetesen nem térnek el lényegesen az ország más részeinek viszonyaitól. Vannak azonban sajátosságok. Az ország területének egy adott része bizonyos természeti sajátosságokkal, a lakosság termelési viszonyai és termelési tapasztalatai révén meghatározott lehetőségekkel rendelkezik, egy ilyen országrész körülhatárolható népgazdasági jelentőségű funkciót teljesít. A vidék főbb gócpontjaiban dolgozó tudományos könyvtárosok földrajzi és társadalmi közelségben élnek a tájban jelentkező termelési, társadalmi, művelődési, tudományos kutatási problémákhoz. Fontos gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, tudománypolitikai érdek az a könyvtárpolitikai felismerés, hogy a vidéki vezető könyvtárak fejlesztésével lehet megvalósítani az egységes könyvtárügy keretei között öt országrészben a szakmai hálózati és területi hálózati elvek és gyakorlat szintézisét. A különböző hálózatok valóságos együttműködésének formáit az ország egyes részeinek konkrét termelési, társadalmi és művelődési viszonyai, sajátos kutatási feladatai alapján lehet kiépíteni. Húsz éve vallottuk már: területi könyvtári központokat kell kijelölni az ország hagyományos vidéki kulturális központjaiban és a gazdasági építéssel összhangban kialakított új központokban, megjelölve ily módon a szakmai hálózati és területi hálózati vonalak érintkezési csomópontjait, ahol a különböző típusú és rendeltetésű, a differenciáltságot megtestesítő könyvtárak működésének integrálódása megvalósítható és lemérhető, a különböző könyvtári hálózatok közötti együttműködés valóságosan ellenőrizető. Lehet-e állítani, hogy valami észbontó ütemben haladtunk az elmúlt évtizedekben ebben az irányban? Számoltunk-e elég tudatosan a lépcsőzetességgel, a fokozatossággal a fejlesztésben? Nem mondható el. De lehet-e elvitatni a kétségtelen előrehaladást? A könyvtárosok nagy része által időnként indokolatlanul maradinak tartott akadémiai kutatásszervezés nem ebbe az irányba lépett-e, amikor sorra szervezte a szegedi, debreceni, miskolci, pécsi, veszprémi akadémiai bizottságokat? Ezek a bizottságok igenis átfogták az adott országrészek valamennyi lehetésges kutatás-fejlesztési erőit, koncepciókat és programokat dolgoztak ki, amelyen nem a megyehatárokat vették alapul. Voltak és vannak könyvtárosaink, akik felfigyeltek a kutatásszervezés ilyen mozgásaira és úgy vélték, vélik, hogy ezek a bizottságok támogatást adhatnak a könyvtári kutató munka országos kutatási főirányokhoz kapcsolásához is (hiszen ezek a testületek nem provinciális alapozásúak), de ösztönzést és segítséget adhatnak a helyismereti munkához, a helytörténeti kutatáshoz is. Nem adhatna ez értelmet az egyes országrészek szakirodalmi ellátásának, a szakirodalmi tájékoztatás irányának is? Nem a regionális szemléletet erősíti-e az egyetemi-főiskolai és közgyűjteményi kutatóbázis a legutóbbi időben kidolgozott távlati fejlesztési koncepciója? Ennek egy külön melléklete „Az MM egyetemi-főiskolai és közgyűjteményi kutatóhálózatának regionális fejlesztéséről" címet viseli. Figyelemre méltó fejlemény ez, mégha ez utóbbi dokumentumnak vannak vitatható elemei is. 52
