Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Havasi Zoltán: A fejlesztő munka regionális megoldásai

távlati feladataival. A könyvtári munka tartalmát, a könyvtári szolgáltatások jellegét, a szakirodalmi tájékoztatás irányát ugyanis az egyes szakterületek, ellátandó települések sajátos feladatai által meghatározott követelmények szabják meg. Súlyos hiba lenne, ha szem elől tévesztenénk azt az egységet, amely egybeforrasztja a könyvtári munkákhoz szükséges tudományos igényességet, tájékozottságot, felkészültséget az alapműveletekre épülő tudományos tevékenységgel. Számolni lehet a kitűzhető feladatok természetes, értelemszerű egymásra épülésével, azzal, hogy alapfeladat az irodalomellátás szintjének a szükségletekhez való közelítése, a tájékoztatási munka tudományos szintre emelése, és ezekre épül a könyvtári munkatársaknak bekapcsolódása a tudományos tevékenységbe, az aktív kutató munkába bekapcsolódása, a főhivatású tudományos kutatók partenreiként történő munkálkodása Ez a fejlődési folyamat eredményezi a könyvtárak kutatóhelyekké válását. De mulasztást követnénk el, ha nem fordítanánk elegendő erőt a legkorszerűbb könyvtári és tájékoztatási rendszerek, módszerek és eszközök tanulmányozására, kidolgozására és elterjesztésére. Ma már e téren sem pusztán módszertani igény jelentkezik. A tudomány alapkutatás szintű művelése a tudományok rendszertani problémáiban, alkalmazott kutatások a kibernetikai használhatóság jegyében és a műszaki fejlesztési feladatok a gépesítés előrelátható határainak kijelölésében együttesen, gyakran egymásba hatolva követelik a magas szintű kutatást és fejlesztést. Félő, hogy elvi fejtegetéseim levegőben lebegők maradnának, ha nem tudnám felfogásomat a könyvtári gyakorlatból merített példákkal alátámasztani. Szerencsére nem vesz el sok időt a példák felsorolása, nem azért, mert nincs elég, hanem azért mert csak utalnom kell a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) könyvtárának kutatás és fejlesztés egységében elért eredményeire, és mert talán elegendő említenem az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) utóbbi években felmutatható kutatási és fejlesztési tevékenységét is. A „Könyvtáros" című folyóiratunk nagyon becsülhető módon a közelmúltban bemutatta legjobb könyvtári műhelyeinket, köztük a szegedieket és a debrecenieket. A lap 1984. évi júniusi számában pedig egyik vezető irodalomtörténészünk nyilatkozott a könyvtárak kutatási munkájáról — igaz, ésak az egyik országos kutatási főirány szemszögéből nézve. Elfogadható-e az ő megfigyelése visszaigazolásnak arról, hogy könyvtáraink jó irányba haladnak-e? Szerintem: igen. Véleményének hitelét éppen az adja, hogy tárgyszerűen, megbízható ismeretanyaggal szólt a könyvtári eredményekről és nem hallgatta el a tudományos közvárakozás által megfogalmazható további igényeket sem. 2. Lehet-e, érdemes-e más utat járni a könyvtári tájékoztatással, a tájékoztatás-közvetítéssel, mint amit az egyes szakterületek várnak? Nem először mondjuk, sajnos nem nagy hatásfokkal, hogy Magyarországon a szakirodalmi tájékoztatási rendszer kiépítésében jobban kellene alapozni arra a szerencsés egybeesésre, amely a hazai kutatás-fejlesztés irányítási struktúrája és hazai könyvtári rendszer vezető szakkönyvtári és tájékoztatási intézményi rendszere között van. A természettudományok és a társadalomtudományok felelőse az Akadémia főtitkára, hátterül ott van az MTA könyvtári hálózata. A műszaki kutatás és fejlesztés irányítása az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) hatásköre, odatartozik az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK). Az agrártudományokért a mezőgazdasági miniszter felelős, ő rendelkezik az AGRO50