Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Román Lászlóné dr.: A megyei és a városi könyvtárak szerepe a szakirodalmi információellátásban

és helyismerettel kell rendelkezniök országosan. Ennek birtokában megyénként mielőbb fel kell térképezni a hálózat egységeit, ki kell jelölni alközpontjait és meg kell állapítani milyen más hálózatokhoz tartozó könyvtárakra van szükség, milyen mértékben kellene ezeket bevonni a szakirodalmi-információs ellátásba és ehhez milyen támogatásra van szükségük. A kollégáimtól szerzett információk és saját tapasztalataim alapján megkoc­káztatom azt a kijelentést, hogy ma kevés szakkönyvtári központ mondhatja el, hogy ezt a feladatot elvégezte. Jobbik esetben most végzi (pl. Baranyában az Ipari Informatikai Központ, Csongrádban az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár „keres" alközpontokat). Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy a közművelődési könyvtárak bármely szakterüle­ten bekapcsolhatók a rendszerbe. Pedig nem így van, hiszen bármilyen nagylelkűek lennénk is a szakkönyvtári igények kielégítésére, nem bújhatunk ki a saját közművelődési bőrünkből. Ha pedig e könyvtárak közművelődési jellegét a szaktartalmak felől közelítjük, akkor egyrészt igaz, hogy az ilyen könyvtártól semmi sem idegen, de itt megállni veszélyes, mert a lehetetlenre vállalkozhatunk. Ezért egy másik irányból is el kell végeznünk a vizsgálatot, ti. hogy melyik szaktudományos terület milyen mértékben van képviselve ma a közművelődési könyvtá­rakban, és hogy egy-egy szakterület szakinformációs igényeinek kielégítése milyen feltételeket kíván. A vizsgálat kedvéért a szaktudományokat osszuk három nagy mezőre, ún. társadalomtudományokra, művészetekre (beleértve az irodalmat is) és alkalmazott tudományokra, ez utóbbin belül külön vizsgálva a természettudományi hátteret is igénylő ipart, mezőgazdaságot és orvos-egészségügyet. Ha ellátási szintekben gondolkodunk, amin az ellátás terjedelmét és mélységét értem, akkor nem is képezheti vita tárgyát, hogy a központoknak országos szintű ellátási feladataik vannak. Ez az igénykielégítés módját tekintve sokszínű lehet: közvetlen ellátás, az alacsonyabb szinteknek központi szolgáltatások nyújtása, az ellátás szervezése, koordinálása, fejlesztése stb. Ezek valóságos központi feladatok. Középszintnek vegyük a területi, tehát regionális és megyei ellátásra képes szervezeteket. Ezek: a szakirodalmi-információs alközpontok, a megyei könyvtárak, az SZMT könyvtárak, egyes városi könyvtárak és olyan más, nem könyvtári szervezetek, mint a levéltárak, múzeumok, pedagógiai intézetek, képző intézmények (elsősorban a felsőoktatásiak) és egyes (pl. regionális) kutatóintézetek. A közművelődési nagykönyvtárakban ma a társadalomtudományok teljes köre megtalálható, mind állományunkban, mindpedig szolgáltatásainkban. Ahol van szaktájé­koztatás, az elsősorban a társadalomtudományi szakterületeken szervezett. Jóformán azt mondhatnánk, hogy a közművelődési könyvtár kifejlett formájában ipso facto társada­lomtudományi könyvtár. Szakirodalmi-információs tevékenységük továbbépítése minden­képpen a társadalomtudományi szakterületeken a legkönnyebb. A művészetek szakterületén a területi ellátásba bevonható intézmények száma az előbb felsoroltaknál kevesebb: nyilvánvaló, hogy nem tudnak részt venni az ellátásban például a levéltárak, az SZMT központi könyvtárak stb. Itt két bázis lehetséges: a megyei könyvtárak és a múzeumok. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom