Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Román Lászlóné dr.: A megyei és a városi könyvtárak szerepe a szakirodalmi információellátásban

Az orvostudományi-egészségügyi szakterületen középszintű információs bázis szerepét tölthetik be a felsőoktatási intézmények, a megyei egészségügyi intézmények (pl. kórházak) és — szükség szerint — a megyei könyvtárak. Azért ez a megszorítás, mert ott, ahol képző intézmény működik, a megyei könyvtárakra nem hárul ilyen funkció. A végére hagytam a mezőgazdaságot és az ipart, mert úgy ítélem, hogy e szakterületeken van ma még a legtöbb probléma, és a „hogyan tovább" kérdésre is a legnehezebb a válasz. Az kétségtelennek látszik, hogy legyen bár egy megye ún. ipari megye, a megyei könyvtáraknak a mezőgazdaság szakirodalmi-információs ellátásából mindenütt részt kell vállalniok. Mellettük a képző intézmények és kutatóintézetek jöhetnek számításba. Miért tartom kivételt nem ismerő szabálynak a megyei könyvtárak részvételét a mezőgazdasági szakterület szakirodalmi-információs ellátásában? Azért is, mert nincs más olyan középszintű, információszolgáltatásra alkalmas szervezet, amely ilyen feladatokat elvállalhatna, de méginkább azért, mert mezőgazdasági termelés mindenütt van, e gazdálkodás területi jellegű, mint ahogyan a megyei könyvtár is az. Ez nem zárja ki, hogy más intézmények is alközponti szerepkört kapjanak, de a megyei könyvtáraknak legalábbis kvázi alközpontként kell „viselkedniük". Az ipari termelés hatalmas és változékony információ-igénye közismert. Az ágazat rendkívüli differenciáltsága miatt itt van a legtöbb szakkönyvtári és információs központ. Az ipari termelés nem területi jellegű, egységei főként a nagyobb településeken találhatók, illetve oda koncentrálódnak. A tevékenység és a szervezet jellegében is zártabb, mint az egyéb társadalmi tevékenységek. Ezért a szakirodalmi-információs rendszert is e sajátosságokhoz kell igazítani. Ha előbb kategorikus voltam annak kijelentésében, hogy minden megyei könyvtárnak részt kell vállalnia a mezőgazdaság szakirodalmi igényeinek kielégítésében, illetve ennek szervezésében, akkor most is kategorikusan fogalmazok, és azt mondón: a megyei könyvtárak az ipari termelés területén nem tudhatják felvállalni ezt a feladatot. Kivételek lehetnek, de a szabálynak ezt tartom. Hát akkor ki? Azok az intézmények, amelyeknek alapműködése az ipar egy-egy területére esik, tehát a nagyvállalatok könyvtárai és a képző intézmények. Kérdés, hogy ezek képesek-e, illetve belátható időn belül képessé tehetők-e arra, hogy a szakirodalmiinformációs rendszer alközpontjainak szerepét betöltsék, és vállalják-e a területi feladatokat? És ha nem, ki és hogyan kényszeríthet például egy vállalatot arra, hogy könyvtári-információs részlege összefogja a területen működő egységeket, szervezze ezek és a központ kapcsolatát, saját szolgáltatásokat építsen ki stb? Kemény dió, nehéz lesz a feltörése! Nem szaporítom tovább a szót: az a véleményem, hogy a szakirodalmi-információs feladatok ellátásának szervezését, koordinálását a műszaki szakterület középszintjén a SZMT központi könyvtárakra kellene bízni. Nem lényegtelen, hogy ezek a könyvtárak ma is területi feladatokat látnak el, és az sem, hogy a szakszervezet belül van a gyárkapun, sőt, integráns része a vezetésnek. Az sem mellékes, hogy ebben az esetben általános döntés hozható, és a döntés meghozatalának pillanatától kezdve minden SZMT 46