Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Román Lászlóné dr.: A megyei és a városi könyvtárak szerepe a szakirodalmi információellátásban
várnánk el tőlük olyasmit, amire sem most, sem a belátható jövőben nem lesznek képesek? És miért javasoljunk nekik olyan feladatokat, amelyeket csak kitaláltunk, álfeladatokat, amelyeket nem támasztanak alá valóságos igények és szükségletek? Vegyük általánosan elfogadott elvnek, hogy szakirodalmi-információs rendszerben kell gondolkodnunk, ezt kellene megteremteni és ebben a rendszerben a közművelődési könyvtárakat elhelyezni. A rendszer kiépítése — megítélésem szerint — csak felülről képzelhető. (Ha ez elméletileg nem lenne igaz, akkor véleményemet oda módosítom, hogy a valóság ma ezt látszik igazolni.) A rendszer szempontjából legfontosabb, hogy a szakkönyvtári hálózati központok valóságos központként „viselkedjenek". Elismeréssel adózva eddigi tevékenységüknek, nélkülözhetetlennek minősítve a központi szolgáltatásokat, ki kell mondanunk, hogy sokkal többre lenne szükség. Vannak és lesznek olyan feladatok, amelyeket sem a szakmai alközpontok, sem a szakkönyvtári hálózatoktól „idegen" könyvtárak, például a közművelődésiek sohasem vállalhatnak magukra. Ezeknek a körét a jogszabályok jól körvonalazzák, a valóságban azonban „végrehajtott" állapotban alig találkozunk velük a közép- és alsó-, tehát a közvetítői és felhasználói szinteken. Ilyenek például a szakirodalmi-információs igényfelmérések és ezek eredményeinek, tanulságainak eljuttatása az ellátásban érdekelt könyvtárakhoz. Azt megállapítani ugyanis, hogy egy országos ellátórendszernek milyen jövőbeni szükségletekre és mai igényekre kell épülnie, és ezekből mit hol kell kielégíteni, nem az alközpontok, nem a megyei könyvtárak, még kevésbé az egyes ellátó-egységek feladata, hanem a rendszerben országos információkkal rendelkező központoké. Azt tehát, hogy ma és a jövőben a szakirodalmi információs ellátó-rendszeren belül mit kellene vállalnia egy-egy szakterületen, mondjuk, egy megyei könyvtárnak, elsősorban a szakinformációs központnak kell tudnia és megmondania. A náluk jelentkező szakirodalmi igények egyszeri kielégítését saját erőből vagy a központi szolgáltatások igénybevételével a közművelődést könyvtárak enélkül is végzik. De ez nem az, amiről itt most beszélünk, aminek lennie kellene. A központi szerepkörű könyvtárnak kell tudnia, hogy egyáltalán szükség van-e egy-egy megyei vagy városi könyvtár bekapcsolására, vagy van a feladatra kijelölhető szakkönyvtár a területen (nagyvárosban, megyében, régióban). Lesznek esetek — hiszen az országos kép megyénként változó —, amikor egy megyei könyvtárnak valóságos szakkönyvtári a/központ funkciót kell elvállalnia, mert nincs és belátható időn belül nem is lesz a területen erre alkalmas szakkönyvtár, ugyanakkor van „szakma", olyan kutatási, termelési, felhasználói feladatokkal, amelyeknek szakirodalmi információval való ellátása nem intézhető a központból, illetve csak a központból. Lesznek olyan esetek is, amikor nincs szükség a funkció felvállalására, de szükség van egyes szakkönyvtári feladatok elvégzésére. Az ilyen munkamegosztás a közművelődési és a szakkönyvtárak között feltétlenül ésszerű, egyszerűen azért, mert az önálló intézményként működő könyvtárak a könyvtári feladatok teljességét végzik, szervezetüket és apparátusukat ezekhez igazítják, míg a legjobban működő intézeti, vállalati, intézményi szakkönyvtárak erre a teljességre aligha lenének ma képesek. Az a véleményem tehát, hogy a szakkönyvtári hálózati központoknak pontos igény44
