Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Sárdy Péter: A tájékoztatás-közvetítés jelenlegi és távlati lehetőségei

SÁRDY PÉTER a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályának osztályvezetőhelyettese A TÁJÉKOZTATÁS-KÖZVETÍTÉS JELENLEGI ÉS TÁVLATI LEHETŐSÉGEI A téma, amelyet a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1984. évi vándorgyűlésére meghatározott, és amelynek egyik szeletét a következőkben igyekszem bemutatni, legfeljebb hangzásában tűnhet újnak. Tény, hogy a legutóbbi időkig, s különösen országos fórumokon, nem sokat beszéltünk a könyvtáraknak az információk közvetítésében játszott szerepéről, s ezen belül a legkönnyebben megfoghatónak tűnő (könyvtári) szolgáltatás-közvetítésről. Mégis - nem valamiféle tekintély-citálás vagy hivatalossá, alátámasztottá tétel érdekében - idézhetjük a könyvtárakról szóló 1976. évi törvényerejű rendelet egy bekezdését, ahol a könyvtári szolgáltatások listaszerű meghatározása sorában ilyen szolgáltatásként szerepel a „bibliográfiai, szakirodalmi tájékoztatási és egyéb szolgáltatások nyújtása, illetőleg más könyvtár szolgáltatásainak közvetítése." És a törvényerejű rendelet végrehajtásáról intézkedő minisztertanácsi rendelet már így lép tovább: „A közművelődési könyvtár ... az igényeknek megfelelően közvetíti más könyvtár dokumentumait és szolgáltatásait." Nem akarnók túlzottan előre szaladni, de legyen szabad már itt felhívnom a figyelmet egy sajátosságra: amíg a törvényerejű rendelet általánosságban a könyvtári szolgáltatások sorában említi a szolgáltatások közvetítését, addig a minisztertanácsi rendelet leszűkíti ezt a közművelődési könyvtárakra. Ezt a nem elhanyagolható torzítást előzményeiben jól jellemzi és más tanulságokkal is szolgál egy 1974-es, az akkori Művelődésügyi Minisztérium által szervezett akció, amelyről a kollégák közül talán csak kevesen hallottak, s amely olyan csendes kudarccal zárult, hogy eddig még elemzésére, értékelésére sem került sor. Ennek az éppen tíz évvel ezelőtti kezdeményezésnek a lényege az volt, hogy a minisztérium levélben kereste meg a szakirodalmi információs szolgáltatások fő ellátóit, a nagy országos tájékoztatási központokat, szakkönyvtárakat, kérve, hogy írják meg: milyen módon, mivel tudnák segíteni a megyei könyvtárak tájékoztató, információs tevékenységét. A beérkezett, elutasítónak semmiképp sem tekinthető válaszok birtokában még egy megbeszélésre is sor került néhány megyei könyvtár vezetőjének részvételével, majd az ügy - csúf hivatali kifejezéssel — „ad acta" került: a nagykönyvtárak elmondták, hogy mit tudnak nyújtani, a minisztérium megnyugodott, hogy tett valamit az ügy előbbrevitelének érdekében, s a megyei könyvtárak tájékoztató munkájának a feltételei — legalábbis ettől - még változatlanok maradtak. 24