Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A XV. vándorgyűlés témája: A könyvtár és olvasója. Olvasóvá nevelés, a felhasználók és a könyvtár kapcsolata - A plenáris ülés előadásai - Rátkai Ferenc: A könyvtárak feladatai és lehetőségei a művelődés rendszerében
felfelé nivellálását — ideje hát hozzákezdeni a szolgáltatások eltérő színvonalának kiegyenlítéséhez, ideje megtenni mindent, hogy könyvtáraink szolgáltatásainak színvonala kiegyenlítődjék. Nem állítom, hogy ez könnyű, vagy akár fájdalommentes folyamat, de huzamosan nem fogadható el, hogy bizonyos intézményeink lehetőségeik alatt teljesítsenek. Azt tapasztaljuk, hogy egyes könyvtárak, függetlenül típusuktól és fenntartói hovatartozásuktól, sokat kezdeményeznek, kezdeményezéseiket a gyakorlatban is kipróbálják, és így sok új, sikeres szolgáltatást hoznak létre. Önkritikusan mondom, jó lett volna, ha az ilyen biztató kezdeményezéseket sokkal több erkölcsi és anyagi ösztönzéssel támogatjuk, elismeréssel illetjük. Itt olyan vállalkozásokra gondolok, mint például a betegek, házhoz kötöttek részére a helyszíni könyvkölcsönzés, a felhasználó "testére szabott" folyamatos, állandóan karbantartott, sokszempontú figyelőszolgálat, a könyvtárközi kölcsönzés átfutási idejének rövidítése, a hatékony, az igénylés alapján másolatokat is gyorsan rendelkezésre bocsátó tartalomjegyzék-szolgáltatás, a közművelődési könyvtári kiadványokról szóló tájékoztatás megszervezése, a különféle könyvtárakban készített irodalomkutatások nyilvántartása és szolgáltatása stb. Ezzel szemben sok helyütt tapasztalni, hogy a megszokás és a rutin tart fenn elavult kiadványokat, nemegyszer kínosan lassúak a szolgáltatások, s sokszor nem is elég szakszerűek, egyes mozgalmak kiüresedtek, és az életben tartásukra fordított erőfeszítések nem állnak arányban "hozamukkal". Ezekből a példákból adódik a következtetés: a jó kezdeményezéseket az eddiginél erőteljesebben kell propagálni, és főleg elterjeszteni, az elszigetelt eredményeket általánossá kell tenni, és fel kell hagyni a haszontalan, az elavult szolgáltatásokkal. Felvethető a kérdés, vajon a könyvtári szaksajtó eleget foglalkozott-e ezekkel a kedvező, illetve kedvezőtlen jelenségekkel? De továbbmenve: nem kellene-e erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy a napisajtó is térjen ki rájuk, éppen a könyvtárak és használóik kapcsolatának élővé tétele érdekében. Okkal mondom, hogy éppen azok a rétegek, amelyeket olvasóvá, könyvtárhasználóvá szeretnénk nevelni, jószerivel azt sem tudják, mit nyerhetnének emberségben, kultúrában, szakmai és egyéb ismeretekben, ha rendszeresen igénybe vennék a könyvtárakat. Ugyanerre a megállapításra jutunk, ha azt nézzük, vajon a kutatásban, termelésben, oktatásban és a társadalmi gyakorlat egyéb szféráiban működő, különféle szintű szakemberek kellően tájékozottak-e olyan — számunkra köznapinak tűnő — szolgáltatásokról, mint például a könyvtárközi kölcsönzés. Nem hallgathatjuk el, hogy némelyik könyvtárban problémák mutatkoznak a különböző típusú, ingyenes, illetve eredmény-érdekeltségű könyvtári szolgáltatások arányaiban. A könyvtári területen is indokolt a munka eredményességét jobban elismerő szabályozási rend bevezetése, ez azonban nem kérőjelezheti meg a könyvtári törvényben lefektetett alapszolgáltatások ingyenes jellegét. Munkánk fogyatékosságát jelzi az is, hogy az ésszerű munkamegosztás és az együttműködés megszervezése helyett autarkiás törekvések érvényesülnek bizonyos könyvtárakban. A fölösleges párhuzamosságok nemcsak költségesek, hanem a teljes informáltság látszatát és érzetét keltik olyankor is, amikor a nagyobb gyűjtemények igénybevételével — a helyi kiskönyvtárak közvetítői funkciójának érvényesítése révén - teljesebb és jobb tájékoztatást lehetne nyújtani a felhasználónak. 17
