Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)

A szekciók ülései - „E” szekció. Témaköre: A levéltárak és a művelődés - Dr. Dóka Klára: Beszámoló az „E” szekció munkájáról

Intenzív a levéltár kapcsolata a megyei sajtóval és rádióval, és hírt ad rendezvényeikről az MTI kirendeltség is. A Hazafias Népfront Honismereti Bizottságában két munkatárs képviseli a levéltárat, és írásaik rendszeresen napvilágot látnak a "Szülőföldünk" című ismeretterjesztő kiadványsorozatban. Csorba Csaba hozzászólását azzal zárta, hogy a közművelődési feladatokat a nyomasztó létszámhiány miatt csak nagy erőfeszítéssel tudják megoldani. A munka szintentartása és fokozása csak más levéltári tevékenység rovására történhet, ami a tervezést hosszú távon megnehezíti. Sáry István, a Győr-Sopron megyei 1. sz. Levéltár munkatársa történeti áttekintést adott a közművelődési feladatokról, amelyek — az ország más levéltáraihoz hasonlóan — ezen intézmény életében az utóbbi évtizedben kaptak nagyobb szerepet. "Az ötvenes években — állapította meg — a levéltárnak a közművelődésben való részvétele szinte kizárólag a levéltárvezető hozzáállásától függött. A kérdés az volt, hogy a levéltáros szükségét érzi-e a kapcsolatok kiépítésének, ki akar-e lépni az elzárkózottságból, illetve a közművelődési, a közművelődést irányító szervek igényt tartanak-e ilyen jellegű munkájára". Győrben az első lépések már az 1950-es években megtörténtek, 1954-ben jelent meg Sárközy Zoltán "II. Rákóczi Ferenc kora Győr, Mosón megyében" című helytörténeti kiadvány, és ezzel kapcsolatban a helyi sajtóban egy sor levéltári publikáció. 1959-től jelent meg az Arrabona, a Xantus János Múzeum Évkönyve, amely kezdettől fogva szívesen közölte a levéltárosok tanulmányait. A közgyűjtemények nagyszabású közös tevékenysége volt 1960-ban a Felszabadulási Emlékbizottság megszervezése, majd újabb bemutatókra került sor. A levéltár azonban e kiállításoknál csak a statiszta szerepét játszotta. Sok eredeti anyagot kölcsönzött, amivel a muzeológusok nem bántak kíméletesen, és általában nem is szerepelt a rendező szervek között. "Ez a hátrányos helyzet arra késztette a levéltárat, hogy kilépjen falai közül, s próbálja bemutatni a nagyközönségnek, milyen anyaggal rendelkezik." 1968-ban így került sor "A levéltárak kincsei" című kiállításra, ahol a legértékesebb iratokat tárták a nagyközönség elé, majd egy másik bemutatóra, amely már a levéltárban folyó munkákról is információkat adott. E kiállítások nagy sikert arattak, és a levéltár iránt az érdeklődést megnövelték. A hetvenes évektől a Petőfi Sándor Ifjúsági Házban megfelelő partnerra találtak, ahol már a következő önálló levéltári kamarakiállításokat rendezték meg: — Győr tudományos és kulturális élete a XIX. században; — Kossuth emlékkiállítás; — Közművelődés Győrött a dualizmus korában; — Győr óvodái a XIX-XX. században; — Az 1918-as polgári demokratikus forradalom; — Tanácsköztársaság emlékkiállítás. Az 1960-as évektől a honismereti mozgalom résztvevői is egyre gyakrabban keresték fel a levéltárat, majd a honismereti pályázatok kiírásával rendszeressé váltak a kutatások. A kutatóként jelentkező amatőr helytörténészek kezdetben a levéltárosoktól alkalmi tanácsokat kaptak, majd a munkatársak rendszeresen bekapcsolódtak a honismereti tevékenység módszertani irányításába (pl. szakkörvezetők képzése, pályázatok kiírása és elbírálása). A honismereti munkát segítik a különféle helytörténeti, munkásmozgalom86