Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)

A szekciók ülései - „D” szekció. Témaköre: Az olvasóvá nevelés – mint oktatási feladat a könyvtárosképzésben és továbbképzésben - Katsányi Sándor: Az olvasóvá nevelés – mint oktatási feladat a könyvtárosképzésben és továbbképzésben

műveltség elmélyítése, a kultúra demokratizálása stb.), még kevésbé tárgyalhatók olyan témakörök, mint a könyvtárak közönségkapcsolatai, a hátrányos helyzetű rétegek könyvtári szolgálata, a könyvtár szerepe a művelődési egyenlőtlenségek mérséklésében stb. összegezve: széles elméleti alapon nyugvó, de a könyvtári gyakorlatig ívelő, összefüggő ismeretanyag átadása lenne kívánatos. A dilemma és feloldási kísérletei A könyvtárosképző intézmények világszerte válaszút elé kerülnek: vagy az informatikai alapozottságú és hangsúlyú képzést választják (erre ösztönzi őket a tájékoztatási rendszerek viharos gyorsaságú fejlődése, a gépesítés bevonulása a könyvtári gyakorlatba és több más tényező is), lemondanak viszont a szociológiai-pszichológiai alapozásnak fent vázolt teljességéről? vagy vállalják az utóbbi témakör beható oktatását (eleget téve a gyakorló könyvtárosok már idézett igényeinek), kényszerűen lemondva az informatikai irányultság többletéről. A dilemma a képzőintézményeken belül nehezen oldható fel, egy-egy ország teljes könyvtárügyében viszont többféle megoldással is találkozunk. Van, ahol az egyetemi képzés egyértelműen informatikai jellegű, a könyvtáros-olvasó kapcsolatok témaköre csak a főiskolai szintű könyvtárosképzésben jelenik meg. Másik megoldás: a főiskolák egy csoportja informatikai jellegű képzést ad, más csoportja humán tárgyakkal feldúsított közművelődési jellegűt. A leggyakoribb — engedményekkel járó - megegyezés: közös alapképzés után kétféle irányzat, informatikai-szakkönyvtári és humán-közművelődési, olykor egyetlen intézményen belül is.

4 A magyar viszonyokat a következők jellemzik: az egyetemi és főiskolai szintű könyvtárosképzés a tanárképzés keretében történik, az néhány alapozó tárgy (pl. lélektan, általános pedagógia) részletes feldolgozását jelenti. Ugyanakkor hiányoznak vagy csak ötletszerűen szerepelnek az összekötő ívek, melyek az általános alapokat (lélektan, szociológia, pedagógia) a könyvtári alkalmazással kapcsolnák egybe. (Jellemző epizód: főiskolai pedagógia szakon (I) végzettek tanfolyamot igényelnek a könyvtári rendezvények módszertanáról — az elméleti pedagógia és a gyakorlat között űr tátong.) Továbbá: a tanárképző főiskolai tanszékeket leszámítva (ahol a nemzetközi mezőnyből is kiemelkedő óraszámban tanítják az olvasásismeret tantárgyat ), egyik képzési formában sincs elég tág órakeret a tárgyalt témakörünk beható tanulmányozására. A dilemma feloldása: képzés és továbbképzés egysége A "mit?" kérdését feszegetve leszögeztük: széles elméleti alapon nyugvó, de a könyvtári gyakorlatig ívelő, összefüggő ismeretanyag átadása kívánatos. Csakhogy az elméleti alap ős a gyakorlati készség átadása merőben más megközelítési módot, módszereket követel, az utóbbi pl. gyökeres szakítást a hagyományossá vált módszereinkkel; esettanulmányokra, helyzetgyakorlatokra épülő képzési formát. Dokumentumleírást, osztályozást lehet 72