Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A szekciók ülései - „D” szekció. Témaköre: Az olvasóvá nevelés – mint oktatási feladat a könyvtárosképzésben és továbbképzésben - Katsányi Sándor: Az olvasóvá nevelés – mint oktatási feladat a könyvtárosképzésben és továbbképzésben
tanteremben is gyakorolni, könyvtáros-olvasó szituációkat nem, különösen akkor nem, ha a hallgatónak nincs e téren elég gazdag személyes tapasztalata. Az átadandó ismeretek jellegéből következően az elméleti ismeretek oroszlánrészét az alapképzés keretében célszerű átadni, a gyakorlati készségek kialakításának viszont a továbbképzés a legjobb gyakorlóterepe. Az alapképzés és a továbbképzés eleve megtervezett, összefüggő, egymásra épülő egésze e területen az egyetlen megfelelő szervezeti forma — véleményem szerint. Javaslatok a szervezeti megoldásra Az előző gondolatmenet alapján az ismeretátadást minden képzési szinten (egyetem, főiskola, könyvtárkezelők) kétlépcsős formában: az alapképzés és továbbképzés egységében látom megvalósíthatónak. Az alapképzés feladata az általános alapok (lélektan, szociológia, pedagógia) továbbépítése (művelődés- és tudományszociológia, olvasáslélektan, könyvtár pedagógia stb.), valamint a szakmai induláshoz szükséges alapozó gyakorlati ismeretek átadása. Ez a program a tantervek soron levő reformjainak, illetve kiigazításainak keretében elérhetőnek látszik. Az alapképzést azonban valójában alapozásnak tekintem, amit minden egyes, olvasókkal foglaikozó közművelődési vagy iskolai könyvtáros számára, központilag, illetve regionálisan szervezett, az alapképzettségnek megfelelő szintekre tagolódó továbbképzési rendszer egészítene ki. Tehát a szakképzettséget megszerzők néhány évi gyakorlat után lehetőséget kapjanak olvasáspedagógiai ismereteik elmélyítésére. Ez a terv a továbbképzési kapacitás nagyobb bővítése nélkül is megvalósítható lenne, részben a képzőintézmények bevonásával, részben az eseti jellegű, széttagolt továbbképzési alkalmak koncentrálásával, részben azoknak az erőknek a felhasználásával, amelyek a megyei és fővárosi könyvtárkezelő képzésben az első évek tú(duzzasztott kapacitásának csökkenésével fel fognak szabadulni. Továbbképzési helyek és formák a következők lehetnének: 1. Egyetemi szintű továbbképzés — a posztgraduális képzés keretében; ennek kibontakozását az ELTE könyvtártudományi tanszékének vezetője a szakma messzemenő egyetértése mellett támogatja. Egy korábbi tervezet szerint a szakkönyvtárak kétéves informatikai posztgraduális kurzusához hasonlóan lehetőség nyílna a sajátos közművelődési ismeretek hasonló formában történő átadására; ennek keretében a "Könyvtár és társadalom", "Könyvtáros és olvasó" témák előtérbe kerülnének. 2. Elodázhatatlan feladat a tanárképző főiskolai könyvtárosképző tanszékek személyi megerősítése és a budapesti főiskolai képzés bázisának megteremtése; a főiskolai szintű könyvtárpedagógiai továbbképzés adekvát bázisai ezek lehetnének. 3. Mivel a továbbképzési terv feltétele, hogy megyénként helyi előadók, szemináriumvezetők működjenek kellő felkészültséggel, a Könyvtártudományi és Módszertani Központnak kell vállalnia a regionális továbbképzési előadók szakmai és didaktikai felkészítését. 73
