Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A szekciók ülései - „D” szekció. Témaköre: Az olvasóvá nevelés – mint oktatási feladat a könyvtárosképzésben és továbbképzésben - Katsányi Sándor: Az olvasóvá nevelés – mint oktatási feladat a könyvtárosképzésben és továbbképzésben
Mindez nem mondható el a könyvtáros és az olvasó kapcsolatát előkészítő stúdiumokról. Könnyen belátható: ha egy új dokumentum kerül be a könyvtárba, annak kategóriája, következésképpen helye és kezelési módja könnyen meghatározható a rendszer és az előírások ismeretében; de ha új olvasó lép be, akkor ez a szép elméleti rend azonnal felborul. Nincs szabványunk az olvasó kategorizálásához, sem elhelyezéséhez, sem kezelési módjához. Gyakorlati-tapasztalati ismereteink édeskevésnek tűnnek ahhoz, hogy önálló stúdiumként, felsőoktatási tantárgyként oktatni lehessen őket. Nem lehet, de kell Ha tehát a könyvtáros emberi kapcsolatainak témaköréhez a tantárggyá szerveződés felől közelítünk, az első reakció valószínűleg a "nem lehet" lesz. Ám, ha a szakma tényleges szükségletét, ismétleten megfogalmazott igényét tekintjük, kategorikus "kell" a válasz. Gyakorló könyvtárosok nem ritkán éppen e területen érzik leghiányosabbnak felkészültségüket. Álljon erre itt két példa: Néhány éve egy megye tanácsi hálózatának minden főfoglalkozású könyvtáros dolgozóját megkérdezték egy vizsgálat keretében: a könyvtári munkához szükséges ismeretek egyes területein a képzés mennyire készítette fel őt jelenlegi munkája végzéséhez? A könyvtárosi ismeretek tíz felsorolt területe közül a legmélyebb szakadékot a szükséges tudás és a képzés során megszerzett tudás között az olvasóismeret tárgykörben jelezték 1 . És egy friss külföldi adat a probléma egyetemességének illusztrálására: a hamburgi könyvtárosképző főiskola három végzett és könyvtárban (felerészt szakkönyvtárban!) dolgozó évfolyamának tették fel azt a kérdést, hogy az iskola mire nem készítette fel őket eléggé? A legtöbben azt felelték: az olvasókkal való foglalkozásra. 2 A példákkal nem azt kívántam bizonyítani, hogy ilyen ismeretekre szükség van; ez a gyakorló könyvtárosok számára evidencia. Azt kívántam érzékeltetni: ilyen ismeretekre rendkívül nagy igény és szükség van. Mit? Milyen ismeretekről, milyen ismeretkörökről van tehát szó? Természetesen nem valami leszűkített prakticista "olvasóismeretről". Diplomás könyvtárosoknál a gyakorlati ismereteknek a szociológia, a pszichológia és a két pillért összekötő szociálpszichológia szolid alapjain kell nyugodniuk. 3 A szociálpszichológiai jelenségek (attitűd, szocializáció, vonatkozási csoport, konformitás, a személyközi kapcsolatok szabályszerűségei stb.) ismerete alapozza meg egyrészt a műbefogadás törvényszerűségeinek feltárását, másrészt az irodalmi hatás irányíthatóságának ismeretét (olvasáspedagógia, biblioterápia, a könyvtáros-olvasó interperszonális kapcsolatai stb.). A szociológiai alapismeretek és az ezekre épülő művelődésszociológia nélkül csak frázisok mondhatók a könyvtárosi pálya átfogó céljairól (az olvasási kultúra fejlesztése, a szakmai 71
