Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)

A szekciók ülései - „B” szekció. Témaköre: A könyvtárhasználatra nevelés a felsőoktatásban - Nagy Attila: Néhány iskolán kívüli intézmény felelősségéről a könyvtárhasználatra nevelésben

tartott, s egyre olthatatlanabb érdeklődés, kíváncsiság támadt bennem az építés és átépítés, a freskálás és annak megszüntetése, a tűzvész, a beomlás a teljes helyreállítás körülményeit, a freskók jelentésrendszerét, az intézmények mai funkcióit illetően. Velemérben találtunk egy alig olvasható, elkoszlott, de tartalmában rendkívül izgalmas egy példányos gépiratot, a helyi plébános dolgozatát, Csarodán pedig a tiszteletes asszony lelkes és alapos ismertetését személyesen volt szerencsénk meghallgatni. Tehát nem jöttünk el ismeretek és élmények nélkül, de azóta is bujkál bennem a hiányérzet: vajon a kiemelkedően fontos műemlék templomaink közelében működő járási és megyei könyvtárak helytörténeti részlegei nem írathatnának egy-egy 5—10 oldalas szakszerű, de egyúttal érdeklődést keltő, további könyvtárhasználatra, búvárkodásra ösztönző ismertetést, melynek önköltséges sokszorosítása és terjesztése ugyancsak kézenfekvő lehetne? Az egyházak közművelődési funkcióit emlegetve kár lenne kizárólag a helytörténeti gyűjteményekre gondolnunk, nyilvánvalóan sok esetben felszólító, példaadó ereje lehet annak is, amikor a Babits-évforduló kapcsán egy-egy városban szinte kizárólag ez az intézmény rendez a fiatalok részvételével szavalóversenyt, tart szakemberek bevonásával előadás-sorozatot az emberi kapcsolatok kultúrájáról, vagy megteremti a deviáns (unatkozó) fiatalok személyes kapcsolatokon alapuló terápiájának első lépcsőfokát. Tagadhatatlanul nehéz terepre érkeztünk, ahol gyakran az egyes lépések, gesztusok mögött rejtett szándékokat, politikai érintettségű célokat is szoktak talán nem is ok nélkül keresni. Mégis, a létező erővonalak, a működő intézmények tudomásul nem vétele, a kínálkozó együttműködési alkalmak elszalasztása, az ösztönző példák, módszerek és kihívások észrevétlenül hagyása tűnik a legnagyobb hibának egy olyan "versenyképes" intézményrendszer esetében, ahol a felsőfokú szakképesítés alapvető követelmény s a módszereket illetően a megújítási szándék általánossá válásának vagyunk szemtanúi. A könyvtárosok esetében pedig, mint ismeretes, a szakképzetlenek aránya helyenként a 30—40%-ot is eléri, s ráadásul egyéb vonatkozásokban sem éppen a fellendülés, a jelentős mértékű fejlesztés, a megújulás éveit tapossuk. Elvégzetlen munkát, felelősöket, részben vagy alig működő funkciókat emlegettünk, s talán nem véletlenül mégis újra meg újra saját tennivalóinkhoz jutottunk vissza. Ha valóban változtatni, alakítani akarjuk környezetünket, kulturális közállapotainkat, lehetséges, hogy a jelenlegi körülmények között csakis ilyenfajta logika adhat reményt a sikerre. 55