Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)

A XV. vándorgyűlés témája: A könyvtár és olvasója. Olvasóvá nevelés, a felhasználók és a könyvtár kapcsolata - A plenáris ülés előadásai - Rátkai Ferenc: A könyvtárak feladatai és lehetőségei a művelődés rendszerében

(az új lakótelepek és a kisebb települések bizonyos körének) fejlesztésére. Ez utóbbiaknál sem bizonyos azonban, hogy a szolgálati helyek telepítésének hagyományos formáit kell bevezetnünk, ellenben a mozgókönyvtári ellátást kell megszerveznünk. (Elkészült az e célra tervezett első magyar gyártmányú bibliobusz.) És természetesen néhány központi, illetve regionális szerepkörű intézmény feltételeit is lényegesen meg kell javítanunk, hogy rendeltetésszerű működésüket megfelelő színvonalon tudják kifejteni. De talán nincs is szükség könyvtári ellátásunk extenzív jellegű fejlesztésére. Tudom, nem mind igazi könyvtár az, amit a statisztikák annak tüntetnek fel. Mégis azt gondolom, hogy a nagyjából 15 ezer könyvtár és fiókkönyvtár, valamint a bennük tárolt állomány, mindent összevéve alkalmas az ország tényleges igényeinek kielégítésére. A hálózat korszerűsítését azonban - a szükséges anyagiak előteremtésével - folyamatosan el kell végeznünk. A valós szükségletekre is figyelemmel (elsősorban a központi, illetve a regionális szerepkörű könyvtárakban) meg kell oldanunk bizonyos könyvtári szolgáltatások és munkafolyamatok gépesítését, ki kell bontakoztatnunk a mikrofilmezesi programot — ideértve a mikrofilmolvasó berendezések elterjesztését is —, javítanunk kell az állományvédelem műszaki és egyéb feltételeit, az arra alkalmas helyeken —akár kisebb településeken, iskolákban is — széles körűvé kell tenni a hangzó dokumentumok használatát. Megjegyzem, ez utóbbira több megyében már biztató példák vannak. A könyvtárügy korszerűsítésének azonban — a működés tárgyi feltételeinek javításán túlmenően — ki kell terjednie olyan, nagyobb költségeket nem igénylő szervezeti, szemléleti változtatásokra is, amelyek nélkülözhetetlenek a szükséges megújuláshoz. Ezekről szólván mindenekelőtt a társadalom és a könyvtár kapcsolatának néhány elemére térek ki, nem azzal az igénnyel, hogy előre gyártott megoldásokat kínáljak, hanem, hogy együttgondolkodásra ösztönözzek. Kiindulópontul válasszuk azt a kérdést, milyen és mekkora figyelmet fordít a társadalom a könyvtáraira. Ismerem én is azokat a vizsgálatokat, amelyek a különféle szakmák társadalmi presztízsének megállapítására irányultak. Vagy azokat, amelyek azt kívánták föltárni, mekkora szerepet játszanak a könyvtárak, a könyvtárosok az olvasmányok megválasztásában. Hadd tekinthessek el azonban a nem mindig szívderítő adatok idézésétől. De megfordítom a kérdést: mit tettünk annak érdekében, hogy a könyvtári szolgálat jobban a társadalom figyelmének fókuszába kerüljön? A könyvtár iránti társadalmi figyelem ébrentartásában, tudatos szervezésében kétségtelenül nagyobb részt kellene vállalnia a tömegtájékoztatásnak csakúgy, mint a fenntartóknak, illetve irányítóknak. A közelmúltban két évre visszamenően átnéztük a legnagyobb példányszámú központi politikai napilapok közművelődési tárgyú írásait. Örvendetesen sok cikk, tanulmány, interjú foglalkozik a közművelődés különféle intézményeivel, elvi, elméleti kérdéseivel. A könyvtárügy problémáira is viszonylag gyakran kitérnek. Viszont kevesellhetjük az igazán elmélyült, szakszerű és mégis közérdekű írások számát. Érdemes lenne ilyen szempontból tallózni a megyei napilapokban is. Ugyanitt említhető a rádió, a televízió is. Örülnénk, ha a nagymúltú könyvtárainkat bemutató sorozatának folytatásaként a televízió a kisebb hagyományokkal rendelkező, de az emberek mindennapjaihoz közelebb eső könyvtárak életét is rendszeresebben elénk 14