Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A XV. vándorgyűlés témája: A könyvtár és olvasója. Olvasóvá nevelés, a felhasználók és a könyvtár kapcsolata - A plenáris ülés előadásai - Rátkai Ferenc: A könyvtárak feladatai és lehetőségei a művelődés rendszerében
De célom az is, hogy a Művelődési Minisztérium nevében biztosítsam valamennyiünket: tudatában vagyunk a könyvtár és a szakirodalmi tájékoztatás ügyéért viselt ágazati felelősségünknek, és igyekszünk minden segítséget megadni feladataik eredményes ellátásához. Hogy egy, az egész társadalmi haladás szempontjából vitathatatlan fontosságú, sajátos és mással nem helyettesíthető szerepet betöltő intézményrendszer milyen hatásfokkal teszi a dolgát, az függ egyebek között a mindenkori társadalmi környezet ösztönző vagy hátráltató hatásaitól, az intézményrendszer működésének személyi, tárgyi, pénzügyi feltételeitől, és nem utolsósorban az intézményekben dolgozó emberek ügyszeretetétől, hivatástudatuktól, amellyel vállalt feladataikat ellátják. Ha e tényezőket, illetve alakulásukat időben nagyobb távon vizsgáljuk, bízvást megállapíthatjuk, hogy a felszabadulás utáni évtizedek a magyar könyvtárügy korábban soha nem látott dinamikus fejlődését hozták. A társadalmi légkör — mindenekelőtt a lenini kulturális forradalom kibontakoztatására tett erőfeszítések nyomán — kedvezett a könyvtárügynek: megnőtt a társadalmi presztízse, mégpedig nemcsak azokon a településeken, ahol a frissiben létrejött intézmény újdonsága is növelte a vonzerőt. Nagyarányú fejlesztési program valósult meg, s ennek eredményeként olyan rendszer alakult ki, amely az egész országot behálózza, és minden érdeklődő számára lehetővé teszi, hogy közvetlen környezetében, lakó-, illetve munkahelyén élhessen a könyvtári szolgáltatásokkal. És természetesen mindeme folyamatokkal párhuzamosan egyre nőtt — számban és felkészültségben egyaránt — a magyar könyvtárosok tábora, amelynek munkássága a kulturális forradalom kibontakoztatásának is fontos tényezője lett. A visszatekintést nem a nosztalgikus múltbarévedés s kivált nem az a szándék magyarázza, hogy elfordítsuk tekintetünket a jelenről: a történeti megközelítés, mint pontos szemmérték a mai helyzet megítéléséhez nélkülözhetetlenül szükséges. Annak belátásához például, hogy könyvtárügyünk fejlődése a múltban sem volt mentes ellentmondásoktól és gondoktól, és természetesen ma sem az. Tudnunk kell azt is, hogy jóllehet társadalmi, gazdasági fejlődésünk következtében javultak a könyvtári intézményrendszer működésének említett alapfeltételei, ezek sok szempontból megváltoztak, és a könyvtárügy munkásaitól is új szemléletű tevékenységet követelnek. Könyvtári szolgálatunk hagyományaihoz akkor leszünk igazán hűek, ha képesek leszünk az új követelményektől diktált megújulásra. A IV. országos könyvtárügyi konferencián megtárgyalt fejlesztési programmal összhangban néhány ilyen úfszerű követelményre szeretném felhívni a figyelmüket, azt a célt tartva szem előtt, hogy a könyvtár — a benne felhalmozott hatalmas szellemi tőke működtetésével — a jelenleginél hatékonyabban szolgálja társadalmunk műveltségét és informáltságát, végső soron a társadalmi haladást, azaz: feleljen meg küldetésének. Tegyük hozzá: nagyobb beruházások, újabb súlyos pénzügyi terhek vállalása nélkül. Ismerjük valamennyien az ország gazdasági viszonyait. Ezek között nem gondolhatunk többre, mint a könyvtári ellátás szempontjából periferikus helyzetű körzeteknek 13
