Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)
A szekciók ülései - 1. Műszaki Szekció. Az online szolgáltatások helyzete és a fejlesztés feladatai a műszaki tájékoztatásban - Vajda Erik: Az online szolgáltatások helye és szerepe az információs szolgáltatások rendszerében
a) Az egyik lehetőség az, hogy ezek a központok segítik a felhasználó intézményt, amely saját maga akar terminált, a kapcsolat kiépítésében és metodikailag is segítik abban, hogy jól tudjon keresni. Adott esetben jogilag vagy külkereskedelmileg is segítik, tehát olyan szerződést kötnek, amelynek a keretében e felhasználót úgy tudják bekapcsolni az információkeresésbe, mint saját fiókintézményüket, átadva nekik a szerződés alapján használható egyik azonosító kódot, "password"-öt, amelynek alapján a felhasználónak joga és módja van a rendszerrel kapcsolatba lépni. Végeredményben itt ugyanaz történik, mint amire a fentiekben utaltunk, csak éppen az illetékes hazai központ szervezési módszertani és gazdasági segítségével, illetve koordinációja mellett. b) A másik lehetőség, amit ezek a központok kínálhatnak, hogy a felhasználók igényére "náluk" lehet információt keresni. Ez úgy történik, hogy a felhasználó maga végzi az információkeresést, de a központban és annak segítségével. A központ segítsége ebben az esetben azt jelenti, hogy megfelelő szakképzettségű és — különösen — az adott külföldi információterjesztő központ által kezelt adatbázisokban való keresési módszereket ismerő munkatárs és a felhasználó közösen végzik az információkeresést, mindenkor a kettőjük adottságaiból következő munkamegosztásban, de általában úgy, hogy a terminál tényleges működtetése a segítő, közvetítő munkatárs feladata. c) A harmadik — kevésbé kedvező — lehetőség, amely adott esetben nyilvánvalóan szükséges és elengedhetetlen lesz, az, hogy ez a központ vagy a központok valamelyike, amelyiknek megvan az online kapcsolata (szerződése és technikai lehetősége), maga végzi el a felhasználó által kért információkeresést, ahogy ez a megrendelt irodalomkutatás esetén hagyományosan történt. A felhasználó tehát csak igényét fogalmazza meg, a keresés a központ feladata. Értelemszerűen ugyanezek a lehetőségek az online szelektív információterjesztés esetén is, azzal a különbséggel, hogy akkor nyilvánvalóan csak az első kereséskor vagy közbenső profilmódosítások esetében van szükség a felhasználó közvetlen jelenlétére. A "felhasználó intézményeként egy terminál" koordinálatlan lehetőségével szemben, a szakterületi, illetve területi nemzeti "online központok" koncepciója tehát nemcsak koordinációs szempontból ésszerűbb, hanem sokrétű, rugalmas lehetőségeket nyújt a felhasználó felkészültségétől, információigényeinek gyakoriságától és jellegétől is függően. Országos koncepció híján a továbbiakban már csak személyes nézeteimet mondhatom el az általam kívánatosnak tartott szervezetről. Úgy vélem, hogy a reális út az lenne, ha az országban 4 vagy 5 szakterületenként szervezett online központ működne, amelyek a szerződéseket megkötnék és a külföldi adatbázisokkal kapcsolatban állnának. Ezek a központok — szükség és lehetőség szerint — megfelelő vidéki intézményeknek, mindenekelőtt egyetemeknek és főiskoláknak adnának ki terminálokat, és ezzel szolgáltató központokat hoznának létre egyes régiókban. Az online központok és azok regionális "fiókjai" látnák el a szolgáltatás b) és c) alatt említett formáját, tehát lehetővé tennék, hogy a felhasználó végezze az információkeresést, illetve ezt ők végeznék a felhasználó megrendelésére. Ezek segítenék azokat a felhasználókat is, 66
