Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Huszár István: Társadalmi haladás és a társadalomtudományi kutatások

gondolásat, eddig nem — esetleg nem kellően, vagy nem helyesen — ismert összefüggés feltárását, megfogalmazását. A szocialista építés irányításának alapkérdése: mennyire támaszkodhat, illetve képes támaszkodni azokra a valóságos elméleti teljesítményekre, amelyek segítségével korunk nagy problémái helyesen közelíthetők meg. Vagyis: a gyakorlat igénye fokozódik az elmélet iránt. Másképpen: a tudomány valóságfeltáró funkciója mellett erősödik döntéselőkészítő, cselekvést megalapozó szerepe. Soha nem volt annyira igaz a közismert tétel mint ma: nincs gyakorlatibb dolog a jó elméletnél. Ezért és ilyen alapokon kell mindig és most különösen újragondolni a tudomány és politika — az elmélet és a gyakorlat — közötti közvetlen kapcsolat, az ún. áttétel tartalmi, módszerbeli és intézményi megoldásait. Talán nem lehet az sem véletlen, hogy a követelmények, igények fokozódásával egyidőben örvendetesen tapasztalható a társadalomtudományok növekvő érzékenysége az időszerű gyakorlati problémák iránt. Az ilyen kölcsönös közeledés - inkább közös tevékenység és gondolkozás — körülményei közepette is akad — s időnként határozottan hangot is kap — kölcsönös elégedetlenség egyfelől a meglevő tudományos eredmények nem kellő gyakorlati hasznosítása, másfelől a gyakorlati problémákhoz nem megfelelően igazodó tudományos tevékenység miatt. S most ezzel kapcsolatban megkockáztatok egy nem éppen hízelgő megállapítást:az említett körülmények sajnos mind a tudomány, mind a politika "munkásai" számára lehetővé tesznek, illetve "megengednek" egyfajta kényelmes távolságtartást a másik szféra követelményeitől. Ki ne hallott volna még bizalmatlanságot, fenntartást a tudomány iránt egyfelől, arisztokratizmust a kutatásnál másfelől. S az csak természetes, hogy mindez gátja az érdemi partneri együttműködésnek. Társadalomtudományról lévén szó, nem feledkezhetünk meg a tudomány ideológiai funkciójáról sem. Talán érzékeltettem: szocialista építőmunkánkban a tudomány nagy és egyre nagyobb hatású eszköz a valóság átalakításában, de tegyük hozzá: az emberek gondolkodásának formálásában. Ezért a Tudománypolitikai irányelvek a kutatói szabadság mellett egyenrangúként fogalmazta meg a kutatók társadalmi, politikai felelősségét. (...) (...) A kutatás és fejlődésünk néhány időszerű gondja Az elmondottakból már érthetővé válik az a hazai gyakorlat, hogy a párt és a kormány hosszú- és középtávú tervekben határozza meg a főbb kutatandó társadalomtudományi témákat, amelyek ezután a különböző állami (akadémiai, egyetemi) és társadalmi szervezetek (párt, szakszervezet, KISZ stb.) kutatóintézmények kutatási programjait megalapozzák. A gyakorlati politikai döntések szempontjából lényegesek azok a kutatások, amelyek a pártkongresszusokon megfogalmazott igényekből fakadóan az MSZMP KB mellett működő agitációs- és propaganda bizottság ajánlásai alapján az állami kutatások szerves részévé válnak. Példaként említem, hogy az 1976—1980 közötti tervidőszakban nyolc témakörben folyt eredményes kutatás. Ezek közül hat kutatás rövidített zárótanulmányát közölte a Társadalmi Szemle 1980. évi számaiban; a kutatások teljes anyaga két kötetben jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál. Az 1981—1985 közötti társadalomtudományi kutatási tervek ennek megfelelően készültek. Csak a tájékoztatás kedvéért megemlítem, hogy három állami és egy párt ún. 48