Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Huszár István: Társadalmi haladás és a társadalomtudományi kutatások

"társadalomtudományi kiemelési rendszer" szerint szerveződnek a kutatási témák. Ugy gondolom, hogy a könyvtárosok, levéltárosok számára is hasznos ezek ismerete, hiszen orientálhatja gyűjtő és szakirodalmi információs munkájukat. Az állami "kiemelések" között legjelentősebbek a kormányszintű főirányok, célprogramok. Ezek nagyrésze műszaki és agrár jellegű téma, de helyet kaptak a kutatási témák között nagy jelentőségű, hosszútávú társadalomtudományi kutatási feladatok is, többek között pl. a gazdaságpolitika tudományos megalapozása; a szocialista vállalatkutatás; a közigazgatás komplex fejlesztése; a köznevelési rendszer fejlesztése; a társadalmi struktúra, az életmód és a tudat fejlődése, a településfejlődés és kulturális-nemzeti hagyományaink ápolása. Számos középtávú kutatási terv készült - ugyancsak a kormány támogatásával. Ezek feladata nagyrészt a gyakorlati politikai döntések előkészítése, pl. vállalatszervezeti kérdésekben, szociálpolitikai koncepció kidolgozása; a közoktatási rendszer fejlesztése. Az állami "kiemelések" harmadik típusát az ún. tárcaszintű kutatások képezik, ezek között némelyek országos jelentőségűek. Az MSZMP KB agitációs- és propaganda bizottságának ajánlása alapján kilenc témában indult kutatás, ezek közül néhány részét képezi a kormány által támogatott kutatási főiránynak, illetve középtávú tervnek; sajátosságuk azonban abban van, hogy közvetlenül kapcsolódnak a párt következő kongresszusának, illetve a párt által vizsgált kérdések előkészítéséhez. Az elmondottak érzékeltetik, hogy a társadalomtudományi kutatások szervezeti rendszere tagolt, s ezt még tovább tagolja a különböző kutatóintézetek differenciáltsága. Ismert, hogy hozzákezdtünk a kutatóintézeti hálózat felülvizsgálásához, korszerűsítéséhez, a jelenleginél integráltabb, a gyakorlathoz közelebb álló rendszerének kialakításához. A Kormány Tudománypolitikai Bizottságára és különösen egyik munkabizottságára, a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottságra komoly feladatok hárulnak a kutatások összehangolásában. Szakítanunk kell azzal a gyakorlattal, hogy a társadalmat, az egyes társadalmi jelenségeket atomizáltán, anyagi és szellemi erőket pazarolva, olykor-olykor kis hatékonysággal vizsgáljuk. A társadalmat a maga totalitásában kell vizsgálnunk, s többek között ennek tudható be, hogy a társadalomtudományokban megnövekedett az interdiszciplináris kutatások iránti igény. A részletek az egészben nyernek értelmet és meghatározó szerepet. A társadalmi folyamatokat befolyásolni, változtatni — tegyük hozzá: megérteni - akarók számára ez törvény. (...) A kutatómunkánkban nem a divatnak hódolunk, hanem fontos követelményt, igényt szeretnénk kielégíteni. Igy keressük a választ a társadalmi fejlődés új és újabb kérdéseire, eszközt a társadalmi célok közelítésére, s mint már említettem, az új körülmények fényében az is gyakori, hogy a korábban megválaszolt, vagy megválaszolnak hitt kérdések sürgetnek új megközelítéseket. Ebben nincs semmi meglepő: a marxizmus-leninizmus nem zárt rendszer, hanem élő, fejlődő, új elemekkel gazdagodó tudomány, amely módszerében "a megőrizni-meghaladni" dialektikáját követi. (...) A társadalmi közvéleményt talán leginkább a gazdasági fejlődés kérdése foglalkoztatja, s ezen belül olyan, ma már kulcsszavakkal jelezhető gondok, mint a gazdasági növe49