Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Cselőtei László: Az oktatás és a tudomány feladatai a mezőgazdaság fejlesztésében

és gyomírtóvegyszerek mennyisége a háromszorosára nőtt. Ugyanezen időben mintegy ezer szakosított állattartó-telep létesült, ezek adják ma az állati termék termelés több mint harmadát. Mindezek hatására az elmúlt évtizedben, folyó áron számítva, a mezőgazdasági termelés értéke, valamint a munka hatékonysága 2,5-szeresére nőtt, s elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése és megszilárdulása úgy valósult meg, hogy közben a termelés is évről-évre folyamatosan növekedett. A fejlődés az elmúlt negyedszázad alatta mezőgazdaságban folyamatos volt, részleteiben azonban a termelés egyes területein nagyon sok ellentmondással, problémával ment és megy végbe. (...) A mezőgazdasági termelés fejlődésének összetevői: a megnövekedett technikai lehetőségek, a gépek és eszközök, a kemikáliák, a döntő tényezőnek tekinthető biológiai alapok megújulása, az új, hatékonyabb, nagyobb képességű és jobb minőségű fajták termelésbe vonása. Az elmúlt 20 év alatt hazánkban többszáz új növény- és állatfajtát állítottak elő, vagy honosítottak meg. A tárgyalt időszakban volt és van két sajátos vonása a magyar mezőgazdaságnak, amelyről külön is érdemes szólni. Az egyik az úgynevezett kistermelés. Ez a háztáji gazdasággal indultamelynek a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése idején az volt az elsődleges szerepe, hogy növelje a szövetkezetbe lépő parasztság biztonságérzetét. Elsősorban ez a háztáji termelési forma lett az alapja annak a mai kistermelésnek, amely jelenleg a mezőgazdaság végtermékeinek 33—34%-át állítja elő, több mint 70 milliárd forint értékben.(...) A másik sajátosság — amelyről az előzőhöz hasonlóan hazánkban és sokszor külföldön is különböző megítéléssel szóltak és szólnak — az alaptevékenységen kívüli kiegészítő tevékenység. Ez a méretében és jelentőségében döntő növénytermelés és állattenyésztés mellett a mezőgazdasági vállalatok tevékenységének, agrárpolitikánk eredményességének nagyon lényeges összetevője. Részesedése a mezőgazdasági termelési értékből ma már meghaladja a 30%-ot. (...) A magyar mezőgazdaság fontos jellemzője még, hogy ágazatonként változó mértékben exportra is termel. A mezőgazdasági termények és termékek mintegy 30%-át exportáljuk, s az ágazat külkereskedelmi mérlege pozitív. Mezőgazdaságunk eredményei az elmúlt 25 év során egész társadalmunk aktív támogatásával valósultak meg, elsősorban azonban mégis azok hajtották végre, akik a szocialista átszervezést követően megmaradtak a mezőgazdaságban. Csak összehasonlításul szeretném emlékezetükbe idézni, hogy a felszabadulás után, a földreformot követően az ország lakosságának több mint 50%-a a mezőgazdaságban dolgozott, és még a hatvanas évek elején is közel 40 százalékos volt ez az arány. Ma a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma nem éri el az összes dolgozó 20 százalékát, s annak is jelentős része, több mint harmada az úgynevezett kiegészítő ágazatokban, tehát nem közvetlenül a mezőgazdaságban tevékenykedik. Elmondhatjuk tehát, hogy a nagyüzemekben, közvetlenül a növénytermelésben és állattenyésztésben ma az összes dolgozók mintegy 11—12 százaléka van jelen, ami ha hazánk mezőgazdasági termelésének területi arányát és struktúráját is figyelembe vesszük, a nagyüzemekben megközelíti a fejlett ipari államok hasonló mutatóit. Abban, hogy a mezőgazdasági népesség — csökkenése ellenére — a már említett eredményeket érte el, a felhasznált anyagok és eszközök mennyisége és minősége mellett 43