Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)
A szekciók ülései - 5. Ifjúsági könyvtári szekció. A pedagógusok információellátása - Futala Tibor: A pedagógusok információellátása és a könyvtárak
Erre a következő választ tudom adni: 1. Ma már a hazai gyermekkönyvtárakban és az általános iskolai könyvtárakban akár az optimális állományok kialakítására is megvan a lehetőség. E munkához vezérfonalul olyan retrospektív segédletek állnak a rendelkezésünkre, mint a Beszélő könyvek legújabb kiadása, a Könyvtári kistükör gyermekirodalmi kötete, a különféle tantárgyi és tanulmányi versenyek ajánló bibliográfiái, sőt, újabban a tantervek is. A kurrens gyarapodáshoz pedig ott vannak az Új Könyvek, valamint nemzetiségi változataik. A gyermek- és az iskolai könyvtárak kezdődő integrációját állományi vonatkozásban is megvalósítandó, ugyancsak készült ajánló katalógus. Úgy látszik, hogy a gyermek- és általános iskolai könyvtárakban az optimális állományokhoz a legközelebb a szépirodalmi állománytestek állnak, őket követi a kézikönyvtár, majd csak ezek után következik az ismeretterjesztő — a tantárgykísérő és a tantárgyi ismereteket kitágító — irodalom képviseltségi színvonala. Több szerzővel együtt vallom, hogy e mindinkább kiteljesedő gyermek-és tanuló-ellátási munka az utóbbi két állománytest iránt kíván még fokozódó és gyermek-, illetve iskolai könyvtár szerint elvszerűen differenciálódó gondoskodást. 2. Ha az ifjúságból a pedagógusok információellátása kapcsán csak a középfokú képzésben részvevő ifjúságot tekintjük, akkor az ő olvasmányellátásukat illetően egyenesen elmondhatom, hogy "nézni is tereh". Mondhatom ezt elsősorban azért, mert az ilyen korú és foglalkozású népességet leginkább koncentráló településeken működnek az A és B típusú könyvtárak, valamint a szakszervezeti könyvtári hierarchia felső szintjeire sorolt munkahelyi könyvtárak is, amelyeknek tágasán megszabott gyűjtőkörébe igazán belefér minden, amit ennek a korosztálynak elolvasni kell, illik, érdemes és egyáltalán lehetséges. Ezekbe a könyvtárakba ma már nemigen kell visszamenőlegesen bevinni ezt az irodalmat, hanem különféle módszerekkel — kiemelésekkel, ajánló bibliográfiákkal, kiállításokkal — valahogy inkább a szem látókörébe kellene helyezni. Gyakorlati vonatkozásban - persze és sajnos — más a helyzet, különösen ami a gyermekkönyvtári és az általános iskolai könyvtári ellátást illeti. Itt a mostani feszültségek tulajdonképpen egy elvi győzelem, nevezetesen az új általános iskolai tantervek és követelmények bevezetése nyomán keletkeztek, amelyekről igen bőségesen olvashatunk a Könyvtáros 1982. évi 7. számában. Mert miről is van szó? Arról, hogy más a kísérleti üzem és más a tömegtermelés. Az új tantervek bevezetéséig ui. azokon a kísérleti "varázshegyeken", ahol legjobb gyermekkönyvtáraink a példamutató általános iskolákkal és iskolai könyvtárakkal "társalogtak" csupán, nagyon szemléletesen lehetett bemutatni a kétcsatornás könyvtári ellátás elvszerű munkamegosztását és annak eredményességét. Most azonban a nagy oktatási "ám, legyen!" elhangzása után ez a helyzet gyökeresen megváltozott, hiszen napjainkban már az e tekintetben legrenyhébb iskola is kénytelen a tantervi követelményeknek valahogy megfelelni, ami az esetek túlnyomó részében abból áll, hogy osztályait sorra-rendre kígyóztatja a települések néhány vagy éppen egyetlen könyvtári cédrusa felé, függetlenül attól, hogy bizony az ily módon "divatba jött" cédrusok többsége nem olyan, mint Csontváryé, koronája alatt még egy-egy osztály is alig fér el, nemhogy az osztályok garmada. 100
