Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)
A szekciók ülései - 5. Ifjúsági könyvtári szekció. A pedagógusok információellátása - Futala Tibor: A pedagógusok információellátása és a könyvtárak
Megítélésem szerint a C típusú könyvtáraknak legfeljebb a fele működik olyan feltételek között, hogy a dolog diszkreditálása nélkül legalább ideig-óráig elviselje ezt az ostromot. Általános iskolai könyvtáraink, már legalábbis olyanok, amelyek megfelelnének az új tantervi követelményeknek, jószerivel alig vannak. Hogy mégis hány ilyen könyvtár van számszerűen, azt nem tudom. E tekintetben Arató Ferenc sem bocsátkozott adatközlésbe egy 1980-ban kelt kéziratában, ui. miután közli az általános iskolák számát, szerényen csak annyit jegyez meg, hogy "több általános iskolában van tanterem nagyságú helyiség olvasóteremnek berendezve, ahol függetlenített könyvtáros könyvtári szolgáltatásokkal segíti az oktató-nevelő munka megvalósítását". Azóta bizonyára előbbre mentünk néhány arasszal, de hol vagyunk még attól, hogy azt a bizonyos kétcsatornás ellátást országosan m eg valósított na k jelenthessük ki. Éppen ezért — osztozva legjobb gyermekkönyvtárosaink és a "feltételek arányában gondolkozó" közművelődési könyvtárvezetőink jogos aggodalmán — még egyszer hangsúlyozom annak szükségességét, hogy az iskolai könyvtári feltételek gyorsan — viszonylag gyorsan — javuljanak, különben a tömegtermelés nem fogja igazolni a kísérleti termeléshez fűzött várakozásokat. Ám addig is, amíg nem jönnek létre a kétcsatornás ellátás jobb feltételei, mindenképpen fokozni kell az általános iskolai pedagógusok retrospektív és kurrens irodalomismeretét, ha kell, a település iskolája és közművelődési könyvtára közötti kapcsolatok erősítésével, ha kell, a Könyv és Nevelés ilyen irányú tevékenységének fokozásával, ha kell, az Új Könyvek rendszeres figyeltetésével, ha kell, a felsorolt és más alkalmas módszerek együttes bevetésével. Szerencsére, a középiskolai tanárok, a szakmunkásképzők oktatói lényegesen jobb helyzetben vannak, bár nekik az irodalom jóval tágabb köreinek figyelésére kell berendezkedniük, ha "legények akarnak maradni a gáton". Arató Ferenc imént hivatkozott kézirata szerint az Irányelvek követelményeinek a középiskolai könyvtárak 86 százaléka felel meg. A szakmunkásképzők 25 százalékában működik az Irányelveknek megfelelő, további 30 százalékában pedig a követelményeket megközelítő könyvtár. Igy hát viszonylagosan a pedagógusok jóval nagyobb százalékának esik szinte a keze ügyébe mindaz, amiről és amiben tájékozódnia kell. És persze, a legtöbbjüknek csak séta kérdése az, hogy elérjék településük A vagy B típusú könyvtárát. Már az előzőekből kitűnt, hogy a tanuló ifjúságot illetően inkább rendelkezünk azokkal a könyvtári elektromágnesekkel, mint az általános iskolások ellátásában, amelyek a kellő irányokba való fordulás esetén az iskolai könyvtári választéknál is gazdagabb választék bűvkörébe vonhatják, jórészt vonják is ezt a korosztályt. Az A és B típusú könyvtárak révén azonban nemcsak annak megismerését biztosíthatjuk a pedagógusok számára, amire a tanítványok előtti tudás-presztizs megszerzéséhez szükségük van, hanem a nekik kellő információk negyedik csoportját is, amit a szakmájukban vagy szakpárosításukban megszerzett szakmai ismereteik szintentartása és továbbfejlesztése, esetleg szaktudományuk aktív művelése megkíván. Ne feledjük el, hogy az A és B típusú könyvtárak fejlesztésének mai, tágnak mondható koncepcióját annak idején nem utolsósorban a legtömegesebb és legelszórtabban 101
