Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban
szolgáló, folyamatos és retrospektív bibliográfiai és referáló tájékoztatást. Ezért nem is értek egyet azzal, amikor nagy hűhóval és gyakran vizsgálják az ilyen jellegű tájékoztatási szolgáltatások párhuzamosságait, átfedéseit és fehér foltjait. AZ ÁLLOMÁNYALAKITÁS EGYES PROBLÉMÁI Gyakran már az eddigiekben is — talán észrevétlenül — érintettük az állományalakítás problémáit. A probléma lényege adott, és nem szeretném ismételni azt, amit Vályi Gábor olyan meggyőzően elmondott a plenáris ülésen. Ezért erről csak néhány adalékot, elsősorban módszertani tekintetben. Többfélét — kevesebbszer! A probléma lényege közismert: túl kevés kiadványt szerzünk be, túl nagy példányszámban és egymástól függetlenül. Az igazság az, hogy ebben az oktatás és a könyvtárpolitika által kialakított szemlélet is ludas, hiszen arra oktattuk (sőt egyes esetekben oktatjuk) a könyvtárost, ide értve a helyi könyvtárak jövendő könyvtárosát is, hogy az információigények alapján vázolja fel a gyűjtőkört, és ezután szerezze be, dolgozza fel, ami ennek keretében a felhasználónak kell, tájékoztasson róla és bocsássa rendelkezésre. Ezen az elvi alapon nőtt fel egy egész könyvtáros-nemzedék, még ha szóltunk is könyvtárközi kölcsönzésről, központi szolgáltatásról, lelőhely-jegyzékről, sőt - elvben - állománygyarapítási együttműködésről, gyűjtőköri egyeztetésről is. Mindig is írott malaszt maradt azonban az, hogy ebbe az egyeztetésbe (amely egyébként nagykönyvtára ink között sem valósult meg a reményeknek megfelelően) eredményesen vonjuk be az intézeti és vállalati könyvtárakat, jóllehet a Vályi Gábor által említett „indokolatlan többszörözés" igen jelentős mértékben ezekben a könyvtárakban történik. A fenntartó szemlélete tulajdonképpen indokolt. Könyvtárosát arra kötelezi, hogy ami vállalatának, intézményének kell, azt szerezze be, dolgozza fel és tájékoztasson róla. A könyvtáros a fentiekben említett hagyományos szemléletével nem tud, és nem is akar ennek a tendenciának ellene hatni. A végeredmény nemcsak a szűkös források elherdálása (országos méretekben), hanem olyan kis állományok létrehozása, amelyek ugyanúgy dezinformálnak, mint az előbbiekben már említett, igen korlátozott körű tájékoztatás. Nyilvánvaló tehát, hogy új szemléletről, új állományalakítási politikáról van szó. Könyvtártípusonkénti gyarapítási elvek Azt hiszem, hogy az állományalakítás elvei szempontjából háromféle könyvtárról kell beszélnünk. Az első kategóriába tartoznak az egy-egy ágazat vagy bővebb szakterület tematikájában működő országos jellegű, általában önálló vagy felsőoktatási intézmény keretében működő nagy nyilvános könyvtárak és tájékoztatási intézmények. A második 62
