Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A plenáris ülés előadásai - Juhász Jenő: A magyar könyvtárügy feladatai a IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásainak tükrében

megvalósítását, a szellemi és az anyagi erők összefogását, az elaprózottság felszámolását, az együttműködést szolgáló megállapodásokat, könyvtári társulásokat. Ahhoz, hogy az országos könyvtárpolitika valóban a szükségleteknek és a lehetőségeknek megfelelően alakuljon, a döntések előkészítésébe fokozottabban bevonjuk az érdekelteket: a felügyeleti szervek és a fenntartók képviselőit, az Országos Könyvtárügyi Tanácsot, a könyvtárigazgatói tanácsokat, a Magyar Könyvtárosok Egyesületét és természetesen a könyvtárosokat is. Az ágazati irányítás eszközrendszerét a társadalom- és a gazdaságpolitika, valamint a korszerű könyvtárügy követelményeivel összhangban kívánjuk továbbfejleszteni. A könyvtárakról szóló törvényerejű rendelet kiadásával megkezdett jogi reformot szeretnénk felgyorsítani, elkerülve azonban a könyvtári terület túlszabályozását. A konferencia igen nagy jelentőségű állásfoglalása volt annak kimondása, hogy a könyvtárak és a szakirodalmi tájékoztatási tevékenység ágazati felügyeletét egy főhatóság kezében kell összpontosítani. Hatékonyságának növelése érdekében egységes szakfelügyeleti rendszert kell kialakítani, és kiterjeszteni az egész könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási rendszerre. A szakfelügyeleti rendszerben erőteljesen érvényre kell juttatni a hálózati és területi elvet is. Rendkívül széles körűnek és nagy igényűnek tartjuk a VI. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásaiban felvázolt programot — ezért sem gondolhat senki arra, hogy a kitűzött célok kivétel nélkül már a közeljövőben elérhetők. Bizonyos, hogy hosszú idő munkájára lesz szükség ahhoz, hogy elmondhassuk: a könyvtári rendszer döntő mértékben a konferencián lefektetett alapelvek szerint és az ott kitűzött céloknak megfelelően működik. Már a konferencia előtt is felmerült az a kérdés, hogy van-e értelme ilyen igényes programot kidolgozni akkor, amikor a fejlesztés anyagi és személyi feltételei nem kedvezőek, s amikor e téren jó irányú, gyors változás aligha remélhető. Úgy érzem, és a konferencia is úgy foglalt állást, hogy éppen az ilyen gazdasági körülmények között van igen nagy szükség hosszú távon is érvényesnek tekinthető programra. Amikor a rendelkezésre álló eszközök korlátozottak, akkor válik a legfontosabbá, hogy ezeket az eszközöket célirányosan használjuk fel. Ehhez pedig elengedhetetlen azoknak a céloknak a pontos ismerete, amelyek megvalósításán dolgoznunk kell. Úgy vélem, hogy az a program, amelyet a konferencia elfogadott, teljesíthető. Ám ehhez az is szükséges, hogy mindenki a legjobb tudása szerint lássa el feladatát, végezze munkáját. Minden program annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ránk, a különféle területeken dolgozó könyvtárosokra vár végül is a legtöbb teendő a könyvtárügy fejlesztésében. Bármilyen külső körülmények, feltételek között működik is egy könyvtár, igazi, élő, a társadalmat okosan szolgáló intézménnyé csak hozzáértő, felelősséggel és hivatástudattal, a szolgáltatás szándékával és jelentőségének pontos ismeretével áthatott könyvtárosok tehetik. Tudjuk, hogy csodákra senki sem képes, de azt megteheti, és meg is kell tennie, hogy a feladatát a legjobban végezze, hogy a rendelkezésre álló eszközöket és lehetőségeket a legcélszerűbb módon használja fel, hogy ne fecsérelje idejét és energiáját felesleges vagy nélkülözhető dolgokra, éljen a könyvtárak közötti együttműködés és munkamegosztás valamennyi lehetőségével. Rajtunk múlik tehát, hogy a következő, az V. országos könyvtárügyi konferencia miként ítél majd a nyolcvanas évtized könyvtárosairól. 33