Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A plenáris ülés előadásai - Juhász Jenő: A magyar könyvtárügy feladatai a IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásainak tükrében

Mindezen adatok és a várható változások részletes ismertetése nélkül most egy másik, a könyvtárügyet közelről érintő területre, a kutatási és fejlesztési tevékenység alakulására hívom fel a figyelmet: A kutatási, de még inkább a fejlesztési tevékenységre fordított kiadások az elmúlt időszakban gyorsabb ütemben emelkedtek, mint a nemzeti jövedelem. Az alap- és az alkalmazott kutatások, továbbá az eredeti és a követő kutatások aránya egyre inkább megközelíti a népgazdaság lehetőségei és a társadalom szükségletei által meghatározott legkedvezőbb arányt. Ennek megfelelően lényegesen nőtt a külföldi kutatási eredmények megismerésének, nyomon követésének fontossága. A termelés szerkezetében bekövetkezett változások, a gazdálkodó szervek önállóságának és felelősségének megerősödése még inkább megköveteli a különböző szintű döntések információkkal — könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási információkkal — való megalapozását is. A népgazdaság fejlődése azt is megköveteli, hogy a lakosság műveltségében és szakképzettségében meglevő tartalékok közvetlenebbül segítsék a kitűzött célok elérését. E szellemi erő karbantartása, folyamatos bővítése és aktivizálása rendkívül fontos feladat, mivel a technológia gyors ütemű fejlődése következtében a megszerzett ismeretek igen hamar avulnak, és a népgazdaság fejlődése is a jelenleginél gyorsabban és gyakrabban kényszeríti majd szakmaváltásra a foglalkoztatottakat. Az emberi tényező, a tudás, a gyors és pontos információ a társadalom fejlődését döntő mértékben befolyásolja. Éppen ezért az iskolai oktatás mellett és azon túl az ismerethordozókat gyűjtő, feltáró, feldolgozó, szolgáltató könyvtárak, tájékoztatási intézmények szerepének gyors és határozott növekedésére kell számítanunk. Az ajánlások műfajáról, jellegéről el kell mondanom, hogy az ajánlások összefoglalják azokat a feladatokat, amelyek megvalósításával a könyvtári ellátásban meglevő elmaradás egyre inkább csökkenthető. Céljuk, hogy szükséges és céltudatos fejlesztésekkel, a kihasználatlan tartalékok csatasorba állításával a kívánt szintre fejlődjék, korszerűsödjék könyvtárügyünk; a gyakorlatban is érvényesüljön egysége, és így, egységes könyvtári rendszerré válva nyújtson színvonalas szolgáitatásokat. Az ajánlások csak a leglényegesebb, alapvető feladatokat határozzák meg. Nem adnak módszertani útmutatást a megoldáshoz; nem ütemezik őket és nem jelölnek meg „felelősöket . Nem részletezik a feladatokat olyan mértékben, ahogyan az egy közép-vagy rövid távú tervben, cselekvési programban szükséges. Az ajánlások irányt szabnak, megkövetelik a részletezett, bontott, könyvtártípusokra, hálózatokra és az egyes könyvtárakra szabott tervek elkészítését, s ezekhez egyúttal meg is adják azokat az alapokat, amelyekre építeni kell további munkánkat. A konferencia ajánlásai három legfontosabb feladatot, még inkább feladatcsoportot emelnek ki: a könyvtárak közművelődési szerepének fokozását; a gyermekek és az ifjúság, az iskolás korúak könyvtári ellátásának lényeges javítását; a könyvtári szakirodalmi információs rendszer fejlesztését. A felsoroltak mindegyike olyan jellegű feladat, amelynek különböző mértékben ugyan, de minden könyvtár munkájában jelen kell lennie. A közművelődési szerep fokozása azt jelenti, hogy a könyvtárak járuljanak hozzá a társadalom szocialista vonásainak erősítéséhez, a népgazdaság további fejlődéséhez 25