Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Fórum a módszertani és hálózati munkáról - Orosz Bertalanné: A tanácsi könyvtárak hálózati munkája, a szakfelügyelet problémája

Orosz Bertalanná, a Heves megyei Könyvtár igazgatója, azMKE alelnöke A TANÁCSI KÖNYVTARAK HÁLÓZATI MUNKÁJA, A SZAKFELÜGYELET PROBLÉMÁJA Nem tartom szerencsésnek, ha a hálózati elv, a könyvtárvezetés, a módszertani tevékenység, illetve a hálózati-módszertani könyvtárosok munkájának problémáit összemossuk, s egy kosárba öntjük a különféle csomagok tartalmát. A könyvtári törvényerejű rendelet mindannyiunk számára ismert módon fogalmazza meg a hálózati elvet, s az 5/1978. számú KM rendelet részletesen felsorolja a hálózati központok feladatait. A tanácsi hálózatban egyértelműen a helyi tanácsok közvetlen felügyelete, irányítása alatt álló könyvtárak szakmai tevékenységét kell összehangolni. Bár a jogszabály azt is kimondja, hogy a fenntartók e munkát kötelesek támogatni, a gyakorlatban számos nehézséggel, ellentmondással találkozunk. A társadalmi, s az ebből adódó közigazgatási decentralizáció olyan tény, melyet el kell fogadnunk, mert a szocialista demokratizmus fontos eleme. Vannak, akik visszaélnek az önállósággal, s nem látják el feladatukat. Ez is igaz. De a hatalommal is lehet visszaélni, s a központi szerepet vállalók sem tévedhetetlenek. A járási hivatalok nem azonosak a járási tanácsokkal, s a hálózati alközpontok a városi, nagyközségi tanácsokhoz kerültek. Ezek a szervezeti változások hatottak a tanácsi hálózatok működésére; az érdekek átrendeződtek. A járási feladatokat végző ,,B típusú könyvtárak vezetői — persze kivételek akadnak — egyre kevésbé érzik magukénak a községi könyvtárak gondjait, személyesen ritkábban látogatják a tagkönyvtárakat és fenntartóikatjobb esetben a hálózati munkatársat nem terhelik helyi feladatokkal. Máig sem értem, hogy a szakfelügyeleti utasítás miért nem a hálózati központok, illetve alközpontok vezetőit jelölte meg egyértelműen a vonzáskörzetébe tartozó községi könyvtárak szakfelügyelőiként? A szakfelügyelet és módszertan kapcsolatára később még visszatérek, itt csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a hálózati alközpontok területi érdekeltségét mindenképpen ösztönzőkkel kell alátámasztani. Megtorpant-e a tanácsi könyvtárak munkája a 70-es években, illetve napjainkban? Ha a gyarapodó szép könyvtárakra, az új szolgáltatásokra, az állomány gazdagodására gondolok, akkor nemmel kell felelnem. Ha az emelkedő, könyvtárak okozta problémákra, az elmaradó beruházásokra figyelünk, kétségtelenül érzékeljük a gondokat. De ezt nem a hálózati munka rovására kell írnunk! A tanácsi hálózatok ma is éppen úgy eltérő színvonalon, eredményességgel működnek, mint 10-20 évvel ezelőtt, országos borúlátásra nincs szükség. Dolgozni kell, s az eredmény ma sem értéktelenebb a tegnapinál. A hálózati kapcsolatok tartalma változott, de a hálózati elv továbbra is érvényes. S a hatalmi háttér helyett célszerűbb a kölcsönös érdekeltségre építeni. 13.1