Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Fórum a módszertani és hálózati munkáról - Bauer József: Az ipari szakkönyvtári hálózati-módszertani munka továbbfejlesztésének néhány kérdése

Bauer József, a KG Informatik osztályvezetője AZ IPARI SZAKKÖNYVTÁRI HÁLÓZATI-MÖDSZERTANI MUNKA TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE A közművelődési könyvtárak és az ipari szakkönyvtárak hálózati-módszertani munkájának sok a különbözősége, eltérő vonása. De ezek mellett igen sok az azonosság is. Azonos mindkét könyvtártípusnál az, hogy a hálózatok igazgatási egységek szerint szervezettek, de különbözőek atekintetben, hogy a közművelődési hálózatok területi, a szakkönyvtári hálózatok pedig szakterületi igazgatási elv szerint kapcsolódnak össze. Ebből következik, hogy a hálózati-módszertani munka az előbbieknél a területi közigazgatási egységek szerint működik, az utóbbiaknál pedig a szakágazati igazgatás ágazatai és alágazatai szerint. Éppen ezért nemcsak a különbözőségekre, hanem a következőkben az együttmunkálkodás lehetőségeire is kitérünk. A közművelődési könyvtárak modelljét és a fenntartás, építés normatíváit az illetékes szervek (Művelődési Minisztérium, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Szakszervezetek Országos Tanácsa, illetve az egyes szakszervezetek) kidolgoztatták, közhírré tették, szabványosították. Az ipari szakkönyvtári hálózatokban e téren jóformán semmi sem történt. Folyt néhány kísérlet, tanulmány is készült annak érdekében, hogy meghatározzák a műszaki könyvtár ismérveit, szakmai kötelezettségeit és fenntartásuk, tevékenységük elismerését jelentő rangsorolásukat, valamint a fenntartó kötelezettségeit; ezeket azonban nem publikálták. Nehezítette a normatívák és modellek kidolgozását az egyes ipari területek, szakterületek eltérő információigénye, a szakirodalom mennyiségének, valamint az anyagi-fejlesztési szükségleteknek a különbözősége. Hiányoznak a vállalati műszaki könyvtárak építési, illetve létesítési irányelvei is. Nem vált általánossá a ráfordítások minimális mértékének, a beszerzésre fordított összeg minimumának meghatározása, s úgy tűnik, hogy a 100,- Ft/fő beszerzési keret-minimum vállalati könyvtárak esetében általában nagyon alacsony és helyesebb lenne azt a műszaki fejlesztési alap százalékában meghatározni. A tapasztalat az, hogy a dokumentum-beszerzésre fordítható összeg elérhetné a műszaki fejlesztési alap 1,5%-át, de gyakorlatilag általában nem magasabb annak 0,07—0,5%-ánál. Nem egységes a könyvtári létszámnormák meghatározása, esetleges alkalmazása sem. A kohó- és gépipari műszaki könyvtárak számára készült mintaszabályzat például a könyvtári alapterület, a létszám és a szakképzettség terén nyújt útmutatást, de ezt egyrészt nem normatívaként és hivatalos szabályozásként adja, másrészt csak az állomány függvényében, a forgalom és elsősorban a könyvtári belső munkák kényszerű figyelmen kívül hagyásával határozza meg. Az ipari szakkönyvtári hálózatok könyvtárai a fenntartó, a szakterület és a feladat, továbbá a nagyságrend és a fejlesztési irányok tekintetében is különböznek egymástól. 126