Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Fórum a módszertani és hálózati munkáról - Bauer József: Az ipari szakkönyvtári hálózati-módszertani munka továbbfejlesztésének néhány kérdése

Ebből következik, hogy egyforma fejlesztésük elképzelhetetlen. Olyan egységes fejlesztési irányelvek kidolgozása szükséges tehát, mely ezt a sokféleséget figyelembe veszi. Ez azt jelenti, hogy a könyvtárak fejlesztése feladatuknak megfelelően szelektív kell hogy legyen, s e tekintetben elsősorban az országos feladatkörű, másodsorban a kutató-, fejlesztő-, tervező munkát segítő (kutató-, fejlesztő, tervező vállalati), harmadsorban pedig a középvállalati könyvtárak fejlesztésével célszerű foglalkozni. A kisvállalatok könyvtárai csak akkor fejleszthetők, ha ennek feltételei vállalaton belül biztosíthatók, s amennyiben erre nincs mód, a szakszervezeti könyvtárral közösen működtetve kell a fejlesztést megoldani. Ellenkező esetben a területi elv alapján kell a kisvállalat vagy gyáregység könyvtári ellátását megvalósítani. A fejlesztés irányának kijelölése mindig a könyvtárügy egészének és a hálózat, a terület egyenletes könyvtári ellátásának érdekében történjék. Ezen összefüggések figyelembevételével a hálózat és a könyvtárak fejlesztésének irányát a hálózati központok jelölhetik meg a célnak legmegfelelőbben. A hálózati tevékenység, véleményem szerint — Szita Ferenccel nem egészen összhangban — a hálózati központ ellenőrző, felügyeleti-igazgatási és ösztönző funkcióit jelenti elsősorban a fenntartók irányába. Azaz azt, hogy ellenőrizzük a könyvtári feladatok ellátásához szükséges feltételek meglétét, szorgalmazzuk azok létrehozását és segítsük ezek szakszerű megoldását. Ez elsősorban az elhelyezés, berendezés, anyagi ellátás és szakképzett könyvtári személyzet biztosításának kérdéseit érinti. E téren a könyvtári tvr, a közművelődési törvény és az ezek végrehajtására kiadott rendelkezések az iránymutatók. A jövőben pedig már messzemenően figyelembe kell venni a könyvtárügyi konferencia ajánlásaiban megfogalmazottakat is. A módszertani tevékenység közvetlenül a könyvtárak és könyvtárosok segítését, munkájuk támogatását jelenti. Ezt célozzák elvi útmutatásaink (módszertani körlevelek, mintaszabályzatok stb.) központi szolgáltatásaink (pl. központi katalógusok a külföldi folyóiratokról, a külföldi könyvekről, mint amelyet a nehéz-, könnyű-, kohó- és gépipari, az építésügyi, a mezőgazdasági stb. hálózatok állományáról adnak ki; masolatszolgáltatás stb.), adatnyilvántartásaink; ankétjaink; tapasztalatcseréink, időszakos, egyedi és sorozatos kiadványaink; a hálózati központok munkatársainak cikkei, tanulmányai is. (Pl. Műszaki Egyetemi Könyvtáros, Mezőgazdasági Könyvtáros). Igen fontosnak tartom a hálózati központok oktatási és továbbképzési tevékenységét, amely a hálózatban dolgozó könyvtárosok jelentős részének kiképzését, továbbképzését jelenti. Mint ismeretes, a hazai könyvtárosképzés ügye csak elvileg megoldott, a gyakorlatban éppen a szakkönyvtárosok képzése megoldatlan. Immáron hosszú évek óta feszegetik például a műszaki könyvtárosok képzésének kérdését mind a hálózati központok, mind a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. Előrelépés azonban nem történik. A szakkönyvtári hálózatokban elvileg minden olyan helyen, ahol önálló könyvtáros dolgozik, főiskolai végzettségű dolgozóra lenne szükség, de a főiskolákon szakkönyvtáros képzés nincs. A középfokú képzés az Országos Műszaki Könyvtár tanfolyamain történt, de ezt megszüntették. A tervezett középfokú — alcsonyabb színvonalú — tanfolyam a széles munkamegosztásu könyvtárak utánpótlását biztosíthatná, de jelenlegi tervei szerint nem alkalmas arra — elsősorban tanterve és időtartama miatt —, hogy önállóan dolgozó könyvtárosokat adjon a szakkönyvtári hálózatok számára. 127