Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Levéltáros Szekció - Beszámoló a Levéltáros Szekció munkájáról. Összeállította: dr. Bán Péter
sa volt. (Erre nézve lásd „A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke, Bp. 1976. című kiadványt, mely az Országos Levéltár támogatásával jelent meg.) Befejezésül Kormos László a kutatás gyakorlati lehetőségeiről adott tájékoztatást. Vető Béla, az Evangélikus Országos Levéltár vezetője hasonló gondolatmenet szerint írta meg előadását (melyet távollétében Kormos László olvasott fel). A levéltár másfél százados múltra tekint vissza; az egyetemes gyűlések iratait kezdte őrizni — sokáig Evangélikus Egyetemes Egyházi Levéltár néven —, majd az iskolai felügyelet aktái és mecénás gyűjtők (Jankovich Miklós és a többiek) adományai gyarapították. Az állományt először a 19. század második felében rendezték, pontosabban átrendezték mechanikus időrendbe, de szerencsére jó cédulakatalógust is készítettek, sőt publikáltak. Országossá akkor vált, amikor az 1952-ben megszüntetett egyházkerületek és -megyék, valamint a korábbi testületek, iskolák történeti értékké vált anyaga a budapesti központba került. A fejlesztés minőséget is jelentett; ezt garantálta Mályusz Elemér személye, aki több mint két évtizeden keresztül irányította a levéltárat. Az egyházközségek közül csak a pestinek a régebbi iratai kerültek a központi levéltárba, a többiét nyilvántartják, de legfeljebb végveszélyben hozzák be a gyülekezetektől. A 750 folyóméter irat megnyugtatóan rendezett, segédletekkel ellátott, s Vető Béla tájékoztatója értelmében nincs akadálya az elmélyült kutatómunkának. Szervezeti szempontból a legkevésbé egyszerű múltra az unitárius egyház tekint vissza. 16-17 századi előzmények után az 1800-as évek második felében kelt ismét életre. A két világháború alatt és után a határváltozások további nyomokat hagytak a hajdan erdélyi fogantatású egyházon. Levéltára — mint azt vezetője. Szász Béla elmondta — a legfiatalabbak közé tartozik; az 1950: 29. tvr. alapján jött létre. Iratanyaga így érthetően csak 50 folyóméter, s főképpen az újabb korokból származik. Viszont alapvető feladatának tartja a régi dokumentumok gyűjtését, túl a jelenlegi országhatáron is. A törzsanyagot a központi egyházvezetés (változóan esperesi kör, vikáriátus, egyházkör, püspökség neveken) jegyzőkönyvei és aktái adják, ehhez csatlakoznak az egyházi iskolák, egyesületek iratai, a különféle kéziratok, az irat hagyatékok és az egyházi sajtó termékei. Az egyházközségek anyagának legnagyobb része a lelkészeknél található, de a beszállításnak vannak bizonyos lehetőségei. Az egyházi levéltárak sorában a legtöbb s egyben legértékesebb gyűjteménnyel vitathatatlanul a katolikus egyházi levéltárak rendelkeznek. Kiemelkedik közülük az esztergomi prímási,az egri és kalocsai érseki + főkáptalani archívum. Hozzájön 8 püspöki és 6 káptalani levéltár, végül a három működő szerzetesrend (bencés, ferences, piarista) is fenntart egy-egy levéltárat. — A szekcióülésen Timár György adott tájékoztatást a Pécsi Püspökség és a Pécsi Székeskáptalan levéltáráról. Az itt őrzött iratok mennyisége (290 + 170 folyóméter) nem kevesebb más egyházmegyékénél. Ami sajátosabb, ha nem is kivételes, az a 18. század előtti iratanyag nagymértékű hiánya, pusztulása. Viszonylag kevés a Mohács előtti oklevél, s Pécsett a török korban sem funkcionálhatott az egyházmegyei intézményrendszer. A püspökségnek 1700-tól folyamatos levéltárában a püspöki hivatal iratai: kinevezések, levelezések, lélekösszeírások, canonica visitatio-k, szentszéki perek és birtokgazdálkodási ügyek, továbbá a püspökök személyi fondjai és az iskolák felügyeleti aktái érdemelnek különös figyelmet. A káptalan magánlevéltára — mint 115
