Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A szekciók ülései - Dr. Katsányi Sándor: A könyvtári középkáderképzés

rén. „Nem szabad a képzésben a könyvtárak mai gyakorlatát eszménynek tekintenünk..." — deklarálták 1960-ban, és a középfokú képzés a 60-as években valóban nemcsak kielégítette a könyvtári gyakorlat igényeit, hanem új, igényesebb gyakorlatot is teremtett, magas mércét állítva ezzel minden utódnak. — Az iskolarendszerű képzéshez való viszonyát jól jelzi egy 1960-ból származó nyilatkozat: „A középfokú könyvtárosképzés eszményi szervezeti megoldása az iskolai keret. A könyvtáros szakiskola megvalósítása egyelőre csak cél lehet előttünk. Mégis arra kell törekednünk, hogy minél előbb hasonlítson a könyvtárosképzés az intézményes oktatáshoz." Nos, hasonlítani hasonlított, sőt „kvázi iskolává" lett: hallgatóitól iskolai szintű rendszerességet, fegyelmet, tudást követelt, ám nem tudott iskolai kedvezményeket, működési feltételeket és legfőképp iskolai érvényű végbizonyítványt adni. Mindez egyre inkább belső feszültségek forrása lett. A 70-es évek elejére nyilvánvalóvá vált: a „pedagógiai hősköltemény" nem folytatható időtlenségig: racionálisabb megoldást kell keresni. ÉVTIZEDFORDULÓ: ÚJ IRÁNYJELZŐK Ha a 60-as éveket a most vizsgált területen a hősies vállalkozások évtizedének mondhatjuk, a 70-es évek elejét mint az önvizsgálat korát jellemezhetjük, mint a realizmus, a racionális formák keresésének szakaszát: „A személyzetpolitikában és a képzésben az érdemi gazdaságosság követelményeit kell érvényesíteni: a képzettség és a végzett munka tartalma és színvonala között a lehető legteljesebb összhangot kell teremteni" — mondja egy korabeli dokumentum. A 70-es években három fő feladat várt megvalósításra: 1. A középfokú szaktanfolyam funkcióját át kellett adni a főiskoláknak, méghozzá úgy, hogy megmaradjon a tanfolyam két fő erénye: meg tudjon felelni a szakma mennyiségi szükségleteinek és színvonalában képes legyen a hazai gyakorlat előtt járni: ugyanakkor a könyvtárosi ismereteket egy-egy más tudományág elsajátításával egészítse ki. 2. Meg kellett teremteni a formális könyvtári ismeretek — a könyvtári technológia, a könyvtárkezelés ismereteinek — képzési rendszerét, méghozzá mind nappali, mind utólagos, munka melletti formában. 3. Megnyugtatóan le kellett zárni a középfokú tanfolyamot és rendezni az ott végzett 3100 könyvtáros, valamint a tanítóképző intézetben végzett mintegy 1000 könyvtári dolgozó helyzetét. Ha a 70-es éveket az ún. középkáderképzés szempontjából jellemezni akarjuk, e három területen elért előrehaladásukat kell mérlegre tennünk. Nos, a 60-as évekhez képest mindhárom területen előbbre léptünk. — Az ország két tanárképző főiskoláján könyvtárosi tanszék működik, Budapesten a SZOT iskolában folyik főiskolai szintű könyvtárosképzés; — A gimnáziumokban fakultatív tantárgyként bevezették előbb a közgyűjteménykezelői, majd a könyvtárkezelői ismeretek oktatását és a 103/1980. KM sz. rendelettel megnyílt a könyvtárkezelői tanfolyamok szervezésének útja is; — 1977 óta rendszeresen folyik a középfokú könyvtárosi képesítést nyertek utólagos államvizsgája. 68