Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A szekciók ülései - Dr. Katsányi Sándor: A könyvtári középkáderképzés

Mégsem hallgathatjuk el, hogy az 1972-ben elfogadott szakmai koncepcióhoz képest több területen az irányelvek lényegét illető kompromisszumra kényszerültünk, máshol pedig a tervek megvalósulásának lassúsága okozott súlyos károkat. — Létrejött ugyan két főiskolai tanszék az ország nyugati és keleti szélén, de Budapest szakkönyvtárosainak főiskolai szintű képzése máig megoldatlan, sőt a megoldásra még konkrét tervek sincsenek. Ez a hiány előbb-utóbb könyvtárpolitikánk országos feladatainak megoldását is észrevehetően fékezni fogja; — A gimnáziumi könyvtárkezelő képzés — hosszas vargabetűk után — még csak kísérleti szakaszban van. A könyvtárkezelői tanfolyamokat engedélyező rendeleten szinte meg sem száradt még a nyomdafesték; — A középfokot végzettek problémájának rendezésére szakmánk a második szakon való továbbtanulás lehetőségének megadását javasolta. Az Oktatási Minisztérium által engedélyezett megoldás — a kiegészítő könyvtárosi államvizsga — a könyvtáron kívül semmilyen más képzettséggel nem rendelkezők számát növeli szakmai elveink ellenére. KÉPZÉSI RENDSZERÜNK HÁROMSZINTES TAGOLTSÁGA Mint könyvtárügyünk olyan sok más területén, a képzési koncepció kialakításában is máig ható érvénnyel jelölte ki a teendőket a III. országos könyvtárügyi konferencia. Kovács Máté professzor referátuma — ma is figyelemre méltó olvasmány! — két létfontosságú kérdést hangsúlyozott ki, az egyetemi képzés „A" szakról „C" szakká degradálását és a középfokú képzés ügyének megoldatlanságát. A konferencia a problémákat fogalmazta meg, az 1972/73-ban működő „Könyvtárosképzésünk felülvizsgálására felkért bizottság" már részletesen kidolgozott cselekvésifejlesztési programot is adott. Javaslata a középfokú képzés összegubancolódott gordiuszi csomóját kettévágta: egyik felét felsőbb (főiskolai) szintre emelte, megvalósítva ezzel a második szak és a főiskolai végzettség követelményét, másik felét viszont szerényebb, de sokak számára reálisan elérhető (tanfolyami-könyvtárkezelői) szintre csökkentette. Az új tagozódás a könyvtári dolgozók közül elkülönítette azokat, akik az információval foglalkoznak (a dokumentumok tartalmával), ennek a használóhoz való eljuttatását szervezik-végzik, s ezért munkájukhoz egyrészt könyvtári ismeretek szükségesek, másrészt a közvetített szakterület ismerete — mindkettő főiskolai vagy egyetemi szinten, és elkülönítette azokat, akik a dokumentummal foglalkoznak (a dokumentumok testével), vagyis a dokumentumok kezelését végzik az erre vonatkozó technológia ismeretében. Munkájukhoz könyvtártechnikai ismeretek szükségesek, melyek tanfolyami és gimnáziumi úton szerezhetők meg. Itt az ideje, hogy rendet tegyünk képzési terminológiánkban is. A „középfokú" jelző mai használata zavart okoz, ezért a jelenlegi képzési kategóriáknál már ne is használjuk. A jövőben a könyvtári dolgozókat képesítésük alapján a következő négy csoportba oszthatjuk: — egyetemi végzettségű könyvtárosok — főiskolai végzettségű könyvtárosok — könyvtárkezelők -- szakképesítés nélküli könyvtári dqlgozók. 69