Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A plenáris ülés előadásai - Dr. Horváth Tibor: A könyvtárak és tájékoztatási intézetek műszaki, technikai fejlődése az elmúlt évtizedben

fejlesztési stádiumban levő nemzetközi rendszerekben igen rapszodikus és hullámzó színvonalú. Az eredmények felsorolása után néhány kritikai észrevételt szeretnék fűzni a tényekhez: Az elsőnek említett külföldi eredetű mágnesszalagos SDI-t csak akkor ítéljük meg helyesen, ha a szolgáltatási rendszer egyik lépcsőfokának tekintjük. A változatos felhasználói igények kielégítése ugyanis ezzel a szolgáltatással önmagában még nem lehetséges. Mert szétsugárzás és visszakeresés csupán együtt képzelhetők el, mint az ikrek. Ezzel szemben nálunk a legtöbb helyen az ikerpárnak csak az egyike jelent meg. A legerősebb szétsugárzó szolgáltatás a kémiai CACON esetében tudatosult ez a legkorábban, de a veszprémi Vegyipari Egyetem Könyvtárának törekvései a mágnesszalaghoz tartozó retrospektív adattár működtetésére — nem a könyvtár hibájából — megfeneklettek. Pedig ez volna a továbbfejlesztés ésszerű útja. Közismert tény az is, hogy a szelektív szétsugárzás ott működik jól, ahol megvan a szolgáltatás könyvtári bázisa, és könyvtárközi együttműködés, valamint reprográfiai eszközök, továbbá fordítószolgálat támogatja az SDI-t, mint például a két műszaki egyetem könyvtárában. A többi helyen zökkenők mutatkoznak, mert az eredeti dokumentum megszerzésének gondja változatlanul a felhasználót terheli, vagy a beszerzés külön huzavonát jelent. Még kísért a hatvanas éveknek az a felfogása, hogy más a szakirodalmi tájékoztatás és más a könyvtár, s ennek következményeként tudatunk egyik felével információs ügyet szerveztünk, a másikkal pedig könyvtárügyet. A tudathasadás kárvallottja a felhasználó. Etikailag sincs rendjén olyan irodalomról adni tájékoztatást, amelynek megszerzésében a felhasználó magára marad. Ami visszakereső rendszereinket illeti, megállapítható, hogy fejlesztésükben kicsit elmaradtunk. Persze e téren a problémák is bonyolultabbak, a szükséges technika is igényesebb, a pénzügyi kihatások is nagyobbak. Mindenki egyetért azzal, hogy a nemzetközi vagy a világpiacon elérhető retrospektív adattárakra kell alapoznunk. Ezzel szemben még egyetlen adattárhoz sem csatlakoztunk — csak kísérletileg —, hanem működő rendszereinket magunk igyekszünk feltölteni. Részterületeken és a kisebb tudományágakban ez esetleg a jövőben is elképzelhető, de nem ez a megoldás. Az ilyen állapotok kialakulásáért aligha a magyar könyvtár- és szakirodalmi tájékoztatásügy hibáztatható, sokkal inkább lehetőségeink voltak korlátozottak: hírközlési technikánk, adatátviteli eszközeink olyan alacsony színvonalúak, hogy a retrospektív kereséshez szükséges terminálkapcsolatokat csak a jövőben tudjuk elképzelni. A kábeleket a Posta adja, s a mi problémáink megoldása annak a fejlesztésnek függvénye, amelyet a népgazdaságban fognak eszközölni. Ha ez az akadály elhárul, még mindig egész sereg jogi, pénzügyi, sőt politikai kérdést kell megoldanunk. A nemzetközi számítógépes rendszerek és a hozzájuk kapcsolódó fejlesztési munkák amúgy is nehézkes voltát megtetézzük a magunk nehézkességével és lassúságával. A számunkra is fontos nemzetközi rendszerek fejlődése sokkal gyorsabb, mint ezek hazai követése. Lassúak vagyunk, nem tudjuk a tempót átvenni, emiatt lemaradásunk is fokozódik. Ha egy-egy feladatot meg is oldunk a nemzetközi kapcsolatok keretében, időközben számos új is keletkezik, amelyre már nem jut energiánk, nincs intézményünk, vagy nem történik intézkedés a feladat intézményhez telepítésére. 34