Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A plenáris ülés előadásai - Kiss Jenő: A könyvtári szolgáltatások fejlődése a 70-es években

A III. országos könyvtárügyi konferencia tézisei — a társadalmi-szociológiai és intézményi tényezők arányos fejlődését remélve — úgy ítélték meg, hogy 15 év múlva a lakosság egyharmada könyvtári olvasó lesz. Az elmúlt tíz év nem igazolta ezt a várakozást. A közművelődési könyvtárak majdnem pontosan 1970-ig emelkedő olvasói létszáma és évi kötetforgalma azóta nagyjából ugyanazon a szinten maradt, időnként és jelentéktelen mértékben csökkent vagy emelkedett. Mondhatnánk — és igazunk lenne — hogy az említett tényezők nem fejlődtek arányosan. Ezt bizonyítja az a közismert tény is, hogy a jobb körülmények közé került könyvtárak új épületeikkel, nagyobb választékuk, differenciált szolgáltatásaik stb. révén új olvasók százait-ezreit vonzzák. (Budapesten például az ebben az időszakban megnyitott új kőbányai és kelenföldi könyvtárak 12 15 000 új olvasót és évi 250—300 000 kötet kölcsönzését jelentették. Valóban nagy tartalékok vannak még az olvasószervezésben — különösen Budapesten —, amelyeket a működési feltételek javításával, új könyvtárak építésével ki lehet használni. Mégis úgy vélem, hogy — az elmúlt évtized „kemény" gazdasági, társadalmi és szociológiai tényezői — illúziónak minősítik a könyvtári olvasók számának tíz éve tervezett emelkedését. A III. konferencia ajánlásai és az 1972-ben kiadott szakmai irányelvek is külön foglalkoztak a főváros — országos gonddá vált — könyvtári ellátásának javításával. A korszerűbb fővárosi ellátási rendszer kialakítására kidolgozott tervek csak részben — sajnos kisebb részben — valósultak meg. A tervezett 6—8-ból csak két megközelítően szükséges nagyságú, részleges felsőfokú könyvtár (a már említett kőbányai és kelenföldi) jött létre, a harmadik (angyalföldi) megvalósulása a következő év — 1981 - elejére várható. Ezek a várakozásnak megfelelően betöltik funkciójukat, közöttük - a szakrészlegek működtetése tekintetében — munkamegosztás is létrejött, tehermentesítve ezáltal a központ túlzsúfolt olvasói tereit. Sajnos, az Ígéretes program folytatása — az ismert gazdasági nehézségek következtében — időben távolabbra tolódott. Az elmúlt évtized legfontosabb eredményének a könyvtárhasználat minőségi javulását érzem. Különösen a megyei és a vidéki városi könyvtárak (nem véletlenül ott, ahol a fenntartók az ehhez szükséges feltételeket, elsősorban az új épületet biztosították), mind közelebb kerültek ahhoz, hogy — Szenté Ferenc kifejezésével —a „városdolgozószobája" legyenek. Ebben a könyvtárkategóriában történt a legtöbb jó irányú változás (gazdag könyv-, folyóirat- és kézikönyv állomány, helybenolvasási lehetőség, differenciált szolgáltatások, megnövekedett nyitvatartási idő, kellő személyzeti ellátás stb.) a feltételek tekintetében. Nem véletlen tehát, hogy itt emelkedett a felnőtt olvasók száma, a 15 és 29 év közötti, valamint a munkás és értelmiségi olvasók aránya, a helybenolvasók száma, aránya, és itt igényesebb a dokumentumhasználat: a tudományos, az ismeretterjesztő és szakirodalom, valamint az információk iránti igény mind a természet —, mind a társadalomtudományokban. A könyvtárhasználat minőségi javulása természetes következménye volt annak, hogy a közművelődési könyvtárak szolgáltató képessége fejlődött. De ez ellen hat — és emberi, könyvtárosi tényezői miatt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete fórumán mindenképpen szólnunk kell róla — a szolgáltatás, a könyvtárosi etika bizonyos mérvű romlása. A legszenvedélyesebben a Könyvtáros „fruska" vitájában kerültek szőnyegre ezek a kérdések. Bevallom, e vitában magam a „fruskák"-nak szurkoltam, lévén meggyőződésem, hogy ők sem nem okai, sem nem egyedüli elkövetői az olvasókkal való „packázások28