Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)
A plenáris ülés előadásai - Kiss Jenő: A könyvtári szolgáltatások fejlődése a 70-es években
nak". De aggasztó jelenség és mind többen (például: Halász Béla könyve és a Könyvtáros 1980. májusi cikke a tájékoztatásról) hűvös tárgyilagossággal jelzik is, hogy van tennivaló a szolgálat minőségi javítása, szakmai tisztességünk óvása érdekében. A könyvtárvezetés eszközeivel, de a szakma társadalmi erejével, a Könyvtárosegyesület szövetségének segítségével is. A gyermekkönyvtárak és részlegek, a zenemű és hangzótárak, a megerősödött — és a helyi kutatást mind igényesebben szolgáló — helytörténeti gyűjtemények, könyvtári galériák, az évi 50 000 könyvtári „rendezvény" (a hangversenyektől a kiállításokig, az író—olvasó találkozóktól a vetélkedőkig) mutatják, hogy a könyvtárak milyen irányban gazdagították tevékenységüket. Mindez olyan időszakban jött létre, amelyben a központi elképzelések (közművelődési párthatározat és törvény) bátrabb vállalkozásokat sugalltak, a könyvtári irányítás viszont a „határokat védve" csak óvatosan ösztönözte a könyvtárak vállalkozókedvét. Úgy érzem, fel kell vetni: nem jutottunk volna több eredményre, ha bátrabban megújítva a könyvtárak hagyományos kereteit (ha a századelő Szabó Ervin-i elképzeléseire gondolunk nem is kellett volna ehhez olyan nagy bátorság!) többre vállalkozunk, természetes könyvtári feladatnak tekintünk olyan tennivalókat is, amelyekre a társadalom helyettünk más intézményeket hozott létre: hogy azután folyóirattárakat, audio-vizuális gyűjteményeket, művelődési klubokat és olyan szakköröket létesítsenek, amelyeknek természetes helye a könyvtár — tovább szaporítva ezáltal a felesleges párhuzamosságokat. Vajon a kisebb településeken nem láthatták volna el a könyvtárak a közművelődés szinte valamennyi feladatát? Nem óvatos tartózkodásunknak is köszönhető-e, hogy a fenntartók inkább másra fordították beruházási kereteiket, a könyvtárak pedig nem épültek az általunk remélt mértékben? Utólag már a tyúk, vagy a tojás dilemmájának tűnik ez az elmélkedés, de tanulságai hasznosak lehetnek a jövőre. Az ésszerű takarékosságtól is vezérelt fenntartók és irányítók bizonyára szövetségeseink lennének hasonló megoldások érvényesítésében! A közművelődési feladatok kapcsán szólni kell a gyermekek könyvtári ellátásáról. Az iskolai könyvtárak állománygyarapítási kerete megháromszorozódott, állományuk majdnem megduplázódott az elmúlt tíz évben. Mégis változatlanul igaznak kell tartanunk az 1970-es tézisek megállapítását az oktatási intézmények könyvtári ellátási gondjairól. A közművelődési könyvtárak gyermekkönyvtárai sem fognak át olyan fontos területeket mint a lakótelepek, s hiányok vannak a vidéki városokban és Budapesten is. Nem elegendő a választék, a kisebb helyeken pedig a mennyiség sem. A különféle csatornákon történt ráfordítások helyett többre jutottunk volna, ha a konferencia, meg a szakmai irányelvek ajánlásaira hallgatva együtt, összehangoltan fejlesztjük e két — a jövő szempontjából meghatározó — könyvtártípust. Vagy erre is a gazdasági kényszer fog ráébreszteni bennünket? Tisztelt Vándorgyűlés! Az elmúlt évtized a szakkönyvtárak szolgáltatásainak fejlődésében néhány igen lényeges változást hozott. Kétségkívül a legjelentősebb a számítógépes információkereső szolgáltatás — talán túlzás ezt mondani — „meghonosodása." Inkább kezdetekről beszél29
