Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A plenáris ülés előadásai - Futala Tibor: A könyvtár- és szakirodalmi tájékoztatásügy fejlődése a III. országos könyvtárügyi konferencia óta

Magyarország a Nemzetközi Tudományos "és Műszaki Információs Rendszer (NTMIR) keretében jelenleg 7 Nemzetközi Specializált Információs Rendszerben (NSIR) és 17 Nemzetközi Ágazati Tudományos és Műszaki Információs Rendszerben (NÁTMIR) vesz részt, ami hatalmas erőforrást jelent a hazai információs igények maradéktalan kielégítése szempontjából. A szolgáltatások és a kooperációk itt vázolt eredményei ellenére osztozom egyik vezető szakemberünknek abban az aggodalmában, hogy Magyarország „... NTMIR-el kötelezettsége és a magyar NTMIR nemzeti szervek — mint olyanok - mérvadó tevékenysége egyelőre nem érvényesül elég határozottan a hazai információs rendszer épülése közben. Nem mintha lebecsülné azokat az elvi, politikai jelentőségű erőfeszítéseket, amelyeket az NTMIR fejlesztése érdekében kormányzati szinten kifejtenek, vagy a szocialista állampolgári és a hivatásbeli etosz egymást erősítő megnyilvánulásait az NTMIR nemzeti szervek szakértőinek munkájában. Csupán az integrálódást nem érzi megfelelően teljesnek egyfelől az információ nemzetközi távvezetékének fölfogott NTMIR, másfelől a belföldi szükségletekhez tapadó „hétköznapi" információs tevékenység alakulása és gyakorlata között."

9 Az iménti kritika végülis azokat az irányítási, tervezési, fejlesztési ellentmondásokat találja el, amelyekről a hazai rendszer vagy rendszerek helyzetét bemutatva szólottam. IV. Akár nagy magasságból, akár helikopter-állásból, akár — nagyrészt — a bolyból is nézem a dolgot, hatalmas jelentőségűeknek kell minősítenem azokat a gondosan kimunkált modelleket, amelyek határozott és mindemellett rugalmasan variálható áramlatot adtak a könyvtárügy szakkönyvtárügyet körülvevő részének, főként a tanácsi és a szakszervezeti közművelődési könyvtáraknak. Ezek a modellek azokban a dokumentumokban találhatók, amelyek szakmai irányelvek, irányelvek és alapelvek és követelmények kezdetű címmel a III. országos könyvtárügyi konferenciát követő egy-két évben jelentek meg, de félkész állapotukban már a nagy tanácskozás napjaiban is rendelkezésre állottak. Korábban a közművelődési és iskolai könyvtárakban nem volt olyan megbízható mérce, amelynek felhasználásával „harag és elfogultság nélkül" lehetett volna megállapítani, hogy „x" vagy „y" település, üzem vagy iskola könyvtára működési feltételeiben és szolgáltatásaiban megfelel-e a társadalmi, üzemi és iskolai igényeknek és szükségleteknek. Az eddig szokásos középtávú — ötéves — tervek a „mindenhez tegyünk hozzá valamit" módszerrel készültek, azaz mindig csak az előrenyomulás mértékét szabták meg, elérendő célját soha. A szóban forgó irányelv-dokumentumok gyűjtési és szolgáltatási modelljei az ellátandók alapján számított igénybevételi valószínűségek és színvonalak szerint alakultak ki, s ez — szervezeti változtatások nélkül is — egyeztetett, ésszerű állományépítést, magasabb szintről való speciális igénykielégítést, szolgáltatástelepítést és szétsugárzást tett lehetővé. Noha dokumentumaink egyike sem volt pénzügyileg központi módon alátámasztva, 17