Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Vályi Gábor: A könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés kérdései a társadalomtudományi könyvtárakban

Vagy említhetném a folyóirat tartalomjegyzék szolgáltatást, amelyet bár más formában mint mi, de több könyvtár is nyújt felhasználóinak. Érdemes volna az ebbeli tapasztalatokat összegyűjteni, értékelni és a legjobban bevált módszereket általánossá tenni. A gyakorlatban kialakult leghaladottabb módszerek elterjesztése és széles körű hasznosítása csak hasznára válna munkánknak. Azt hiszem az ilyen jellegű feladatok, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ hatáskörébe tartozhatnának és azokat jól el is tudná látni. De ezeket a kis lehetőségeket csak példaként és kedvcsinálónak vetettem fel és szándékosan nem foglalkoztam a hagyományos együttműködési formákkal, mint például a könyvtárközi kölcsönzéssel és olyan esetleges segítségnyújtással sem, mint amilyen például a reprográfiai szolgáltatások terén előfordulnak. Ezek is fontosak, de igazi információs és dokumentációs együttműködésen ennél lényegesen nehezebb és fontosabb dolgokat értek. Elsősorban a munkamegosztást, amely a feldolgozásban a dokumentumbázis megosztásán alapul. Nincs ugyanis értelme annak, hogy folyóiratok, elsősorban a külföldi folyóiratok analitikus feldolgozását párhuzamosan az országban 4—5—10 helyen végezzék el, hanem elég lenne, ha kölcsönös megállapodás alapján ez egy helyen történnék és a feldolgozó intézmény a kész eredményt bocsátaná továbbfelhasználásra a többi érdekelt könyvtár, tájékoztató intézmény rendelkezésére. Az így felszabaduló munkaerő azután az eddig fel nem dolgozott folyóiratokkal foglalkozhatna és ennek végtermékét adhatná viszonzásul a közösbe. Ez az együttműködés történhet társadalomtudományi áganként a szakterületi együttműködési körök keretében, de a sok vegyes tartalmú folyóirat miatt, a közös munka eredménye más profilú tájékoztatási és egyéb szerveket is érdekelhet. A feldolgozási együttműködést egységes szempontok és szabványok szerint kell megszervezni és a tárolást, nyilvántartást és visszakereshetővé tételt számítógéppel kellene megoldani mindazokon a területeken, ahol ezt a téma, a felhasználói igények nagysága és gyakorisága indokolja. E téren ma már sok tapasztalat gyűlt össze és ezek alapján meggyőződésem, hogy az országban meglevő számítógéppark különösebb nehézség és jelentős költség nélkül e feladat végrehajtásában segíteni képes. A helyzetkép, amelyet megrajzolni próbáltam negatív, úgy érzem nagyrészt rajtunk múlik, hogy legközelebb sokkal pozitívabb legyen. Egyéni és egyedi kapcsolatépítésen, a jószándékok megvalósításán, az egymással rivalizáló szomszédvárak kibékülésén, irányításon és ellenőrzésen múlik. Mindehhez egyesületünk és társadalomtudományi szekciónk is segítséget szeretne nyújtani. Az első lépést a tényállás felvázolásával igyekeztem megtenni, mert azt hiszem, hogy gyengeségeink egyik nem elhanyagolható forrása az is, hogy a társadalomtudományi dokumentáció és információ helyzetét különböző fórumokon, jelentésekben, összefoglalókban, cikkekben rózsaszín felhőbe burkolva szoktuk bemutatni és elmaradottságunk drámaiságát csak ritkán, kivételesen valljuk be önmagunknak is és különösen kerüljük a problémákat és leggömbölyítjük ezek élét a közvélemény és a vezetés előtt. 37