Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Takács Miklós: A közművelődési könyvtárak érdekeltsége és részvétele a könyvtárközi munkamegosztásban és együttműködésben

A KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTÁRAK ÉRDEKELTSÉGE ÉS RÉSZVÉTELE A KÖNYVTÁRKÖZI MUNKAMEGOSZTÁSBAN ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN Takács Miklós igazgató, Szombathely, Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár Nem érdektelen megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban ezelőtt 103 évvel — 1876-ban —, a Könyvtárosok Egyesülete bizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy megvizsgáltassa a lehetséges együttműködés módozatait a könyvtárak között. Az együttműködés indokai között természetesen az első helyen álltak a pénzügyi nehézségek. Egy évszázaddal később az általunk most tárgyalt téma megfogalmazásában is kiemelt helyen szerepel a gazdaságosság szempontja és ez nem véletlen. De anélkül, hogy ezt a szempontot lebecsülném, vagy megkérdőjelezném, én úgy gondolom, hogy a könyvtárközi munkamegosztásra való törekvésünk ma sokkal egyetemesebb érdekű. Az egyetemesebb érdeket és a gazdaságosságot együtt említve — és egy kicsit egyszerűsítve —, helyesebbnek tartom a kérdést a rész és az egész viszonylatában megközelíteni. Az egész: a magyar könyvtárügy mai állapota, feladataink legfontosabb iránya; a rész: az egymásrautaltságunk, a hatékony kooperáció, a gazdaságosabb megoldásokat is eredményező együttműködés. Ebben a megközelítésben úgy vélem, hogy a könyvtári törvény megjelenése után három évvel az országos könyvtári feladatok fő irányát határozottabban kell a könyvtári rehdszer korszerűsítésében (beruházásokban, felújításban, bővítésben, gépesítésben stb.) megjelölni. Az együttműködés eddigi formáinak tökéletesítése és a további formák alkalmazása csak ezzel a korszerűsítéssel együtt, ezzel kölcsönös összhangban hozhatja meg a kívánt eredményeket. Ami nem jól működik, vagy nem működik, az valószínű nem működik „együtt" sem! Hogy országos feladatról van szó, azt külön is hangsúlyozom. A sok helyen még elavult, korszerűtlen, zsúfolt és szegényes állapotok felszámolását méltatlan lenne és nem is lehet egy-egy működtető szerv kizárólagos feladatává tenni. Ennek nyilván számos oka van. Legfontosabbnak közülük azt tartom, hogy — helyi elbírálás esetén: a fejlesztem — nem fejlesztem választás fennmaradásával — tovább nőhetnek a már meglevő területi vagy szakágazati különbségek és egyenetlenségek a könyvtárak között és a gyenge pontok fennmaradása az egész rendszer hatékonyságát veszélyezteti. Ezen túl a fejlődés — fejlesztés problémái nem jogi, hanem részben gazdasági, részben szemléleti eredetűek. A korszerűsítéshez ugyanis - és ennek részeként a fejlettebb könyvtárközi munkamegosztáshoz — többé-kevésbé megvannak a jogszabályok, a törvény, vannak szakmai irányelvek, külföldi tapasztalatok és példák, stb, stb. Mi hiányzik akkor? Hiányzik, illetve sok esetben nem áll kívánatos mértékben ren38