Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés szekcióülésein (1979. augusztus 9-10. Veszprém) elhangzott előadások, korreferátumok - Dr. Szentmihályi János korreferátuma

hatékony gondoskodás nem valósulhat meg. A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy a tanműhely vagy klinika hiányát nem pótolja az a tény, hogy példás szakértelem, gondoskodás létrehozta hazánkban Közép-Európa egyik legtökéletesebb, legjobban vezetett könyvtártudományi és informatikai szakkönyvtárát a KMK-ban,amelyaz elméleti felkészülést könnyíti meg a képzésben és továbbképzésben részvevők számára. Messzire vezetne, ha részletezni kívánnám a klinika ill. tanműhely —amely a társadalomtudományi tájékoztatási szolgáltatások oktatása területén — nem lehet más, mint a társadalomtudományi szakkönyvtár ill. tájékoztatási intézmény. A belgyógyászatot sem a sebészeti klinikán tanulják az orvostanhallgatók. Hosszú lenne felsorolni mindazt, amit a könyvtárak és tájékoztatási intézmények a képzés megjavítása érdekében tehetnek. Engedjék meg, hogy csak néhány deszkriptort soroljak fel a tárgykör bőséges tezauruszából. A tájékoztatás publikált forrásainak megismertetése, azok elemzése felhasználhatóság, az átfedések szempontjából. A felhasználók igényeinek elemzése, annak kutatása, hogy a rendelkezésre álló források milyen mértékben elégítik ki azokat. Az SDI szolgáltatások előállításának és terjesztésének technikája. A feldolgozási formák technikája, hatékonyságának vizsgálata. A raktári rend, a speciális dokumentumok tárolásának módszertani kérdései. Dokumentum tipológiai vizsgálatok stb. stb. A pragmatikus alapozású elméleti ismereteket nyilván az oktatási intézmények, mint Kooperáló partnerek nyújtják. A jelenlegi egyetemi képzési forma sajnos az ilyen kooperáción alapuló képzési rend kialakítására nagyon kevéssé alkalmas. E helyütt is felvetem: gondoljuk meg annak lehetőségét, hogy egy társadalomtudományi irányultságú 3 éves főiskolai képzés után 2 éves nappali, elméleti és klinikai képzésben, melynek egyik bázisa a kooperáció, részesüljenek az egyetemi diplomát elnyerő szakkönyvtárosok és szakinformátorok. Biztos vagyok abban, hogy ez biztosíthatná a képzés és továbbképzés megjavítását és ami ezzel együtt jár a társadalomtudományi információs szolgáltatások hatékonyságának növelését. Beszélhetnénk a középfokú könyvtárosképzés és tanműhelyek közötti kooperáció lehetőségeiről és szükségességéről. Sajnos ez az adott pillanatban olcsó teoretizálásnak is tűnhet, mert a középfokú könyvtárosképzés intézményeit ugyanolyan nehéz megtalálni, mint a tanműhelyeket. A szakkönyvtárak gondja marad, hogy egyes könyvtártechnikai és adminisztratív jellegű munkakörök betöltőinek utánpótlását honnan biztosítja és miképpen tanítja be őket. Engedjék meg, hogy másodjára az együttműködésnek egy olyan kérdésével foglalkozzam, amelyre a referátum nem térhetett ki. A kérdés oly súlyos és oly bonyolult, hogy alaposabb foglalkozást is megérdemelne, de remélem elnézik nekem, ha csak a probléma felvetésére vállalkozom. A referátum szükségszerűen a szorosan vett társadalomtudományok területén megvalósítható könyvtári együttműködés kérdéseit tárgyalta. Engedjék meg, hogy kiegészítsem azt, amit a referátum a történettudományi információval kapcsolatban mondott. Ami a szakmai információ hatékonyságát illeti a társadalomtudomány egyéb szakterületein sok az ún. magánkezdeményezés, amit nem is szabad kifogásolni, hiszen nagyon széles körű érdeklődést kell kielégíteni és a művészeti, zenei, irodalmi, történelmi tájékozódás nem szakmai közösségek privilégiuma. Nem kívánom bírálni az e szakterületeken folyó tájékoztató munka formáit és tartalmát, sem a gyűjtés mikéntjét, csak a gyűjtött 84