Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés szekcióülésein (1979. augusztus 9-10. Veszprém) elhangzott előadások, korreferátumok - Dr. Szentmihályi János korreferátuma

anyag hozzáférhetőségének lehetőségeit. Nem hallgathatom el azt a tapasztalatomat, hogy pl. a nemzetközi építészettörténeti szakirodalom a leggazdagabban és gyakran egyetlen példányban a Budapesti Műszaki Egyetem építész-karának tanszéki könyvtárában található, ami azt jelenti, hogy az érdeklődő honpolgár, aki ultizás helyett esetleg a gótika külföldi irodalmával kívánja szabadidejét eltölteni, ahhoz nem könnyen juthat hozzá. Elhunyt csillagász barátomra gondoltam, akinek a zene mellett a gótika volt a hobbyja. Ez a példa és a hozzáférhetőségnek az említett területeken ismert sok akadálya nagyon átgondolt komplex együttműködés kimunkálását teszi szükségessé. A szakmai tájékoztatás formáinak, lehetőségeinek és gazdáinak kijelölése — ott, ahol ez még nem történt meg , a könyvtárak és az illetékes akadémiai intézetek ill. bizottságok együttes, kooperatív feladata. Keressük meg a fehér foltokat és ne a néprajzi bibliográfia esetleges megreformálásával kezdjük el a kooperációt. A másik talán ennél is fontosabb együttműködési feladat az említett területek irodalmának hozzáférhetőségét, propagandáját biztosítani. Az elszomorító példák hosszú sorát tudnám felsorolni, hogy az ún. értelmiség egyes rétegeinek milyen sekélyesek, felületesek, irodalmi, történeti, zenei, művészettörténeti ismeretei. Hazánk múltjával, régebbi irodalmával, műemlékeivel szemben idegenként állnak és nagyon hasonlóak ahhoz a múlt századi „előkelő idegen"-hez, aki Magyarországról csak annyit tudott, hogy „tschikos — gulyás". Hogy ez kinek a hibája, azt intézzék el saját lelkiismeretükkel azok, akik azért felelősek. Valami gigantikus méretű kooperációra van szükség, tájékoztatási intézmények, szakkönyvtárak, közkönyvtárak között, hogy az aktualitástól függetlenül biztosítsuk a hiányzó ismeretek hordozóinak hozzáférhetőségét, propagandáját, elsősorban a társadalomtudományok területén. Végül engedjék meg, hogy nagyon röviden ugyancsak jelzésszerűen szóljak a társadalomtudományi tájékoztatást is szolgáló Hungari ka-tájékoztatás néhány kooperációs problémájáról. Szégyelném magam, ha szót kellene vesztegetni a külföldi magyar és magyar vonatkozású irodalomról nyújtott tájékoztatás szükségessége és jelentősége. A külföldi idegen nyelvű magyar vonatkozású irodalomról nyújtott kurrens tájékoztatás immár tizedik esztendeje a könyvtárak együttműködése alapján valósul meg. Mindazoknak, akik ebben a kooperációban részt vesznek, kitűnő munkájukért baráti köszönetemet fejezem ki. A társadalomtudományi tájékoztatás szempontjából ezt a kooperációt lehet még javítani. Sajnos egyes nagy könyvtárak vagy nem vesznek részt a kooperációban, vagy csak nagyon vontatottan. Az első kooperációs feladat tehát a feldolgozandó anyag feletti értelmes — nem formális bibliográfiai ellenőrzés kiterjesztése és rendszeressé tétele. A másik sok gondot okozó kooperációs feladat a feldolgozás módjának megjavítása és a potenciális felhasználókból valódi felhasználókat nevelni. Engedjék meg, hogy jelzésként elmondjam, hogy jelenleg milyen kérdések foglalkoztatnak bennünket. Korlátozzuk-e a külföldi Hungarikák feldolgozását a társadalomtudományi anyagra? Teljes bibliográfia helyett elégedjünk-e meg egyes témakörökkel kapcsolatban referáló jellegű szolgáltatással? Szándékosan fogtam rövidre a problémafelvetést, mert nem lehet a vándorgyűlés célja, hogy széles körű Hungarika vita-fórummá váljon. Korreferátumom végére érve szeretnék figyelmeztetni Vályi Gábor referátumának 65