Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés szekcióülésein (1979. augusztus 9-10. Veszprém) elhangzott előadások, korreferátumok - Dr. Szentmihályi János korreferátuma

Dr. Szentmihályi János, ny. egyetemi docens Mint korreferens, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell ellentmondanom, vitatkoznom a társadalomtudományi együttműködésről, a plenáris ülésen elhangzott referátummal, amellyel mindenben egyetértek. Az elvárt aktivitásnak azzal szeretném tanújelét adni, hogy néhány gondolatot, ötletet vessek fel a feltétlenül szükséges együttműködés lehetőségéről. Az első, a képzés és továbbképzés megjavítása érdekében kifejthető együttműködéssel kapcsolatos. A referátum az együttműködés egyik kulcsproblémájának jelöli meg a képzés és továbbképzés megjavítását és nagyon helytállóan és korszerűen megállapítja, hogy a könyvtárak és oktatási intézmények közötti együttműködés növelheti a képzés hatékonyságát azzal, hogy az oktatott anyag jobban kapcsolódjék a könyvtárak és tájékoztatási intézmények követelményeihez. Nem hiszem, hog*/ a referátum valamilyen prakticista, csupán a jelenlegi gyakorlatot figyelembe vevő, betanító jellegű képzési együttműködésre utalt — bár erre is, mit tagadjuk, nem egyszer szükség lenne. A különböző szintű társadalomtudományi tájékoztató szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak és tájékoztatási intézmények valódi problémáit, megoldandó feladatait nem lehet sem pragmatikus jellegű — tehát sem olcsó teoretizálással telített —, sem a gyakorlat megfelelő szintű elemzése nélkül megoldani. Az első feladat az oktatási intézményekre hárul, a második a könyvtárakra és tájékoztatási intézményekre. Ez az együttműködés kiinduló pontja és sajnos meg kell állapítani, hogy nemcsak az együttműködés formális, vagy hiányos, hanem annak tartalmi elemei is tisztázatlanok mégpedig mindkét részről. A könyvtárak gyakran nem tudnak mit kezdeni a rendkívül szűkre szabott és gyakran alkalmatlan időben hozzájuk gyakorlatra beosztott hallgatókkal; a hallgatók gyakorlati felkészültségéről pedig udvariatlan lenne nyilatkoznom. A tájékoztatási tevékenység gyakorlati célokat szolgáló, gyakran bonyolult szerkezetű, fejlett technikát igénylő kommunikációs tevékenység. A gyakorlati célok felismerésének hiánya, vagy félreértése a mi szakmánkban sajnos gyakori jelenség és nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ebben ne tökéletesedjék az együttműködés könyvtárak, tájékoztatási intézmények és irányító szervek között. A gyakorlati tevékenység elméletének és technikájának oktatása szükségessé teszi a műhely jelenlétét. Tanműhely, kísérleti laboratórium, vagy klinika nélkül az oktatás szükségszerűen az olcsó elméletieskedés, vagy az egyoldalú történetiség alternatívája között választ. A szomorú, hogy ezt a választást legalizálni is igyekszik. Mondjuk ki nyíltan: amíg a felsőfokú könyvtárosképzésnek nincs meg a klinikája, kísérleti laboratóriuma és a középfokú képzés központja nem a tanműhely, addig az utánpótlásról történő tervszerű és 63